„…nem árt neked…” (6b)

A 121. zsoltár egy zarándokzsoltár. Az Isten hívó szavának engedelmeskedő ember elindul, hogy találkozzon a szent helyen az Örökkévalóval. De ez az út mindig nagy félelmekkel és megpróbáltatásokkal járt együtt. Az első fontos dolog, hogy minden alkalommal, amikor mi magunk is útra kelünk, hogy megcselekedjük az Ő akaratát, akkor előbb tisztázni kell, mit hiszünk az Istenről, mindig éppen abban az összefüggésben, abban az élethelyzetben, amiben vagyunk. Mi az, ami hangsúlyossá válik Isten lényéből a számunkra ott és akkor? A 121. zsoltár írója azt mondja, hogy számára Isten abban az élethelyzet, amiben van, a segítség forrása. Ő a teremtő és gondviselő, a teremtettséget szeretetből őrző, azaz fenntartó Isten, aki a hozzá igyekvő ember személyes őrzője, gondviselője is egyben. Enélkül a hit nélkül az életünk csupa stressz, csupa gyötrődés, egy szüntelen félelem lenne. De, amikor tudjuk, hogy kicsoda Isten, akkor ez a tudás egyben erőforrásunkká is válik.

Ennek a bizonyságtételnek a csúcsa, legfőbb üzenete az, hogy: „… nem árt neked…”. Mert igenis vannak ebben az életben veszélyes dolgok, amik ráhatással lehetnek az életünkre és összetörhetnek, összezúzhatnak, csapást mérhetnek ránk és mindenre kiható kárt okozhatnak nekünk. Megvannak tehát a félelemforrásaink nekünk is: Emberek rosszindulata, betegségek, pénzhiány, munkanélküliség, szeretetlenség stb. Tehát a hívő emberre is leselkedik számtalan veszély az Istennek engedelmeskedő úton. Sok ilyen ráhatásban jócskán részünk is van, míg bejárunk egy-egy útszakaszt. De ha tudom kicsoda az én Istenem, aki engem útra indított, akkor megnyugszom. Hiszen akkor azt is tudom és hiszem, hogy a veszélyek, bajok, mindenféle gonoszság közepette is a mennyet és a földet teremtő Isten őrző, gondviselő szeretetének ereje összemérhetetlenül nagyobb, mint a rám leselkedő, engem összezúzni akaró körülmények és veszélyek hatóereje. Szóval a 121. zsoltár írója egy lehetséges valóságot villant fel. Ha nem lenne az Úr oltalma, akkor számtalan csapás vagy szerencsétlenség érhetné az embert napközben és éjszaka; akkor is, amikor nincs otthon, vagy amikor éppen úton van. Ezért ebben a hitvallásban nagyon nagy bátorítás és lelkigondozói vigasztalás az, hogy tudhatjuk: ha az Úr útjaiban járunk, akkor az Úr oltalma alatt vagyunk.

A zsoltáros még azt is elmondja, hogyan őrzi, hogyan segíti Isten az Ő akaratában járó embert. Isten úgy küld segítséget, hogy Ő maga érkezik segítségként. Nekünk olyan Istenünk van, aki nem távolról nézi a kínlódásainkat, hanem aki közel jön, s aki velünk jön az úton, s akinek jelenlévőségéből emiatt konkrétan erőt lehet meríteni. „Ha pedig az Isten velünk…” Róm 8,31. Isten a legtökéletesebben az Ő Fiában, Jézus Krisztusban sietett a segítségünkre, hogy a bűn végleg összetörő erejétől biztos védelmet adjon. Mi, újszövetségben élők tehát személyesen magából Jézus Krisztusból meríthetjük a mindennapi erőnket, az egyetlen biztos oltalmunkat ahhoz, hogy éjjel és nappal, jártunkban-keltünkben, most és mindenkor tenni tudjuk az Atya szent akaratát. Krisztus a mi menedékünk! Hitvallásaink szerint is „Ő minden bűnünkért eleget tett, a Sátán hatalmából kiszabadított és … megőriz.” HK 1. Testvér, bármi rettentsen is a napokban, meríts erőt a zsoltáros hitvallásából! „… nem árt neked!” Isten mindig nagyobb! Ámen.

Imádkozzunk!

Áldunk Téged, oltalmazó szeretetedért és kegyelmedért, teremtő Istenünk! Köszönjük, hogy vannak az életünkben ijesztő dolgok, félelemkeltő emberek és élethelyzetek. Köszönjük, ha ki tudjuk mondani, hogy a mi erőnk oly kevés és elveszünk, ha nem jön velünk a Te szent orcád! Köszönjük, hogy Krisztusban jössz ma is közel mindnyájunkhoz, és Őáltala, Ővele és Őbenne tapasztalhatjuk meg gondviselésed őriző hatalmát. Légy áldott, hogy lehet akármilyen vehemens az életünkre törő gonoszság, nincs az a hatalom, ami a Te őriző kezedből kiszakíthatna bennünket. Akaratod nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Urunk, miközben szavadnak engedelmeskedve, hozzád igyekezve, akaratod teljesítésének útján járunk, Szentlelked által munkáld ki bennünk a hitet és a hitvallást, hogy Jézus Krisztus a mi oltalmunk, menedékünk, minden körülmények között erőt adó, szent erőforrásunk! Ámen.