„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet.” (165)

A 119. zsoltár utolsó szakaszában a zsoltáros újra és újra Isten igéjének csodálatos voltáról tesz bizonyságot. Nem teherként tekint rá, hanem olyan kincsnek látja, amely világosságot, bölcsességet és életet ad. Isten szava képes eligazítani akkor is, amikor nem tudjuk, merre menjünk.

Különösen szép ígéret hangzik el a 165. versben: „Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet.” A békesség (itt) nem problémamentes életet jelent, hanem olyan belső nyugalmat, amely Istenre épül. Aki az Ő szavára támaszkodik, az a nehézségek közepette is megtapasztalhatja ezt a békességet!

A zsoltár legvégén alázatos vallomást hallunk: „Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat.” Ilyen nagy szükségünk van az Úr vezetésére és kegyelmére! Ez a mondat minden hívő ember imádsága lehet: egyedül Isten képes visszavezetni bennünket, amikor eltévedünk.

Egysoros ima

Urunk, világosítsd meg utunkat igéddel, őrizd meg szívünk békességét, és vezess vissza magadhoz, amikor eltévedünk. Ámen.