„1Dicsérjétek az Urat! Hálát adok az Úrnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében. 2Nagyok az Úr tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. 3Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. 4Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. 5Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére. 6Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. 7Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, 8rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva. 9Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmetes az ő neve. 10A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad." (1-10)

Az Úr dicsérete kihívásokkal teli feladata a keresztyénnek. Meghívás, ami arra sarkall, hogy láss túl a magad dolgain, a cselekedeteiden, a problémáidon. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek megszűnnének. Nem is ez a célja a meghívásnak. Hanem egyszerűen annyi, hogy a dicséret során emlékezz vissza, idézd fel, gondold át, kutasd ki, ki a te Urad és Istened. Mert minden abból fakad, hogy az Úr cselekszik. Megteremtette a világot, eljött, itt volt, meghalt és feltámadt a halottak közül, majd mennybe ment. Most pedig a Szentlélek által van jelen a te életedben is. És azt szeretné, hogy teret adj neki arra, hogy megmutassa tetteit.

Ha most azt mondanám neked, hogy csak kezdd el magadban végigvenni, hogy mennyi mindenben volt ott veled Isten, mit tett az életedben, el tudnád fogadni, hogy most ennyire van szükséged? Így felismerheted, hogy az Úr nemcsak régen, hanem most is nagy tetteket akar véghezvinni a te életedben is. Nyitottá akar tenni téged a közösségben való hálaadásra, az Úr tetteinek további kutatására. Mert ez nem maradhat magánügy. Isten nemcsak magánakciókra buzdíthat, hanem a közösség irányába hívogat akkor is, amikor ez számodra nem kényelmes. Így lehet ez a házasságban is, amikor egy nehezebb időszakot él meg egy pár, vagy egy családi közösségben, amiben nincs tere az Istenről szóló beszédnek vagy kérdéseknek. Lehet meghívás ez a gyülekezetben lévő testvérekkel való közösségvállalásra. Önmagában a kutatás is lehet nagy kihívás, amikor nem látod Isten tetteit, mert a fájdalom, a gyász, a nehézség, a kétség, a bizonytalanság egyszerűen eltakarja előled. Ilyenkor lehet kapaszkodó a Szentírás olvasása, kutatása, amiből újra erőt meríthetsz. Sőt, kérheted Istent, hogy amit régen megtett a népével és egyházával, prófétáival és tanítványaival, azt tegye meg a te életedben is. Egyénileg is kérheted, és van lehetőséged közösségben is elkérni azt, amire szükséged van.

Közös meghívásunk van arra, hogy együtt kutassuk, keressük az Úr cselekedeteit és gyönyörködhessünk azokban. Krisztus megjelenése, halála és feltámadása pedig olyan sarokpontja lehet a kutatásunknak, ami minden napunkat meghatározhatja. Csak azt nem szabad elfelednünk, hogy a Krisztusban megjelenő kegyelmet magunktól nem tudjuk felfogni, viszont kérhetjük a Szentlelket, hogy vezessen minket, és tárja fel előttünk az igazságot, az életet és a vigasztalást, amit elkészített nekünk az Atya. A kutatásban így lesz útitársunk maga az Úr, aki minket is feltár, felkutat és egyre nyitottá tesz az Ő tetteire. Talán félelmetesnek hangzik ez a feltárás, mert szembe kell majd nézned a gondokkal, a hibákkal, a lehetőségekkel és a felelősséggel, de nem maradsz ezekkel egyedül, hanem Isten vezetni fog és át fog formálni. Ma kérheted az Urat, hogy legyen társad a feltárásban, a kutatásban, és tárjon fel téged is, hogy megismerd Krisztust.

Imádság

Urunk Jézus! Kérlek, add, hogy kutathassam teljes szívvel a te akaratodat és tetteidet! Küldd Szentlelkedet, hogy Ő tárja fel előttem az igazságot és magamat is, hogy legyen hely számodra az életemben! Ámen.