„Kész a szívem…” (2)

Valószínűleg kevesen kelünk úgy, hogy azon nyomban hangszer után nyúlunk és dalra fakadunk. Főleg nem akkor, ha úgy érezzük, ellenségek vesznek körül bennünket (13. vers), vagy egyre másra késlekedik a beígért isteni segítség (12. vers). Akkor sem, ha ugyan kapunk ígéretet Istentől (8-10. versek), de ennek az ígéretnek a megvalósulása egyelőre várat még magára (11. vers). Mire ez a már-már tolakodónak tűnő hurráoptimizmus? Mi oka van a zsoltárosnak arra, hogy a rigókkal versenyezve már hajnalhasadta előtt dalolásszon, mígnem a dallam egyre csak dagad és a végén már betölti az egész univerzumot (6. vers).

„Kész az én szívem…” Szomorúan ismerem be, hogy az én szívem legtöbbször a panaszra áll készen, a bizalmatlanságra, a kétkedésre, arra, hogy csöndesen dédelgesse magában a búbánat ezer és egy szomorú dallamát. Mi előbb soroljuk az okokat, szépen ujjbegyre szedjük, miért is indokolt, sőt, szinte kötelező a szomorúság és a lankadtság. Börtönt építünk magunknak a valóság rácsaiból, és aztán kesergünk a bezártságban. Ezen a sorrenden töröm most a fejem. Mennyivel másabb életszemléletre hív ez a néhány sor. Nem a körülményeket hibáztatja, az ellenségek eltorzult arcát pásztázza, az óra kattogását hallgatja, hogy még mindig nem jön az isteni beavatkozás, hanem elébe megy az eseményeknek. Sőt, a szabadulást mintha már tényként kezelné, mintha Isten már megszabadította volna mindabból, amiben még hárfástól-reggelestől nagyon is benne van.

Fordított életszemlélet, amely megelőlegezi az Istennek a bizalmat. A kész szív nem egyszer és mindenkorra befejezett állapot, hanem naponkénti, hajnalonkénti emlékeztető. Ma felkelhetek úgy is, hogy hárfa után nyúlok és a mennyekig akarom zengeni, hogy Istennek szeretete van, meg hűsége van. Ennél több nem is kell. Elég tudnom, mondogatni magamnak, és kétségbeesett szívemnek, hogy Isten szeretete az égig ér, hűsége pedig a magas fellegekig. A fókuszváltásban kezd megváltozni a szív, így készül el arra, hogy a befejezetlen történetek kellős közepette is bízzon abban, aki minden szükséget betölt.

Imádság

Istenünk, segíts késszé tenni a szívünket arra, hogy neked énekeljen. Hadd ébredjünk együtt a kikelő természettel, és fogadd szívesen csekély szólamunkat a világ nagy dallamában! Segíts ma kész szívvel benned bízni, és a te kezedbe tenni minden háborúságunkat! Ámen!