„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” (3)

Az ítélet böjtje

A lelkileg csecsemő foglalkozik azzal, ki milyen. A lelkileg felnőtt önmagával foglalkozik. Ez persze nem jelent teljes ítéletmentességet. Pál maga is beszél „erősekről” és „gyengékről”. Érdekes módon azonban feje tetejére állítja a gyülekezet értékrendjét. A gyengék a zsidókeresztyének lesznek, akik pedig büszkék arra, hogy ismerik a törvényt, hogy jártasak az Ószövetségben. Radikális irányuk számára elképzelhetetlen, hogy valaki anélkül legyen keresztyénné, hogy körül ne metélkedne, és ne ismerné meg a Tórát. Pál, a zsidókeresztyén azonban, múltja iránti hatalmas kritikával éppen a pogányokra mondja, hogy erősek. Pedig ők szégyellik magukat tudatlanságuk miatt, hiszen egy idegen világból jöttek, idegen kultuszokon nevelkedtek, és nem ismerik az Írásokat, azaz szinte behozhatatlan hátránnyal indulnak a neveltetésükből fakadóan istenhívőkkel szemben.

Pál ezzel a büszkéknek üzen. Nem minden a tudás – az csak gőgössé tesz és ítélkezővé. És üzen a hátrányban lévőknek: ti szabadabbak vagytok, mert nem kell igazodnotok a nevelésetekkel és hitetekkel hozott korlátokhoz. De üzen mindkét csoportnak: Isten a bíra, nem ti. Maradjatok meg a meggyőződéseteknél, de ez ne járjon együtt gőggel. Azzal foglalkozzatok, hogy növekedjetek!

Talán ez a legnehezebb – emiatt ez az intés lelkileg felnőtteknek szóló üzenet. Hiszen amikor meg vagyunk győződve a saját igazságunkról, akkor azok irányában, akik nem gondolkodnak hozzánk hasonlóan, lenézőkké váluk. Vagy meg akarjuk menteni őket, de ez is abból a hübriszből fakad, hogy mi tudjuk, miben és hogyan kellene másnak hinnie. Pál böjtre hív, az ítélkezés böjtjére, mert csak amikor elhallgat bennünk az értékelő, akkor válik lehetségessé az, hogy önmagunk motivációja feltáruljon, és fel tudjuk ismerni, mennyi önigazolás van a mondataink és tetteink mögött. Vállald ezt a böjtöt, hogy megtisztulj!