„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.”

A szeretet adóssága

Amikor Kr.u. 66-ban kitört a Zsidó-római háború, a zélóták felgyújtották a Sepphorisi adóhivatalt, ahol az adósleveleket őrizték. Okkal: Izraelben komoly problémákat okoztak a hitelek, a magas adóterhek, a manipulált kölcsönök, a kisgazdálkodók számára hátrányos szerződések. Tudjuk egyiptomi dokumentumokból, hogy az adó beszedése a lakosság ellenállásával találkozott, az adóbehajtók pedig nem válogattak az eszközökben: egészen a nyilvános kínzásig is elmentek, hogy kikényszerítsék a befizetést. Nem véletlen, hogy Jézus szándékosan fogalmaz kétértelműen az Úri Imádságban. A „bocsásd meg a mi bűneinket” passzus fordítható úgy is: „engedd el a mi tartozásainkat!”. Életszerű kép, evidens és húsba vágó üzenettel.

Pál ugyanígy az adósság képét használja: ne tartozzatok egymásnak semmivel, csak a szeretettel. Mindenki ismerte Augusztusz császár adóreformját, az új rendszert, mely szabályozta a befizetés mértékét és rendjét. Ez a „törvény” a kényszer törvénye volt, a kötelességek rendje, szankciókkal és esetenként megtorlással. A szeretet adóssága azonban felszabadít, mert nem a kényszer vezeti, hanem belső meggyőződés. Bármilyen törvény lehet ketrec, a Tízparancsolat is, de a szeretet, mivel nem akar bántani, nem okoz kárt, eleget tesz a rendelkezéseknek. Így a keret nem félelmetes szabályrendszer lesz, hanem motivációt nyújtó erő. Ehhez tudatosítani kell, hogy a szeretet nem kontrollálhatatlan érzelem, hanem döntés és akarat. Döntés arról, kinek akarok tartozni. Pál számára ez egyértelmű: a gyülekezet az a család, ahova tartozni és ahol tartozni érdemes.