„De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (11-14)

Hajnalodik

„A mélység, ahová Isten az ellene lázadó angyalokat bebörtönözte, sötét. Énók könyve szerint ez a büntetés legsúlyosabb módja. Jogosan, hiszen a sötétség a félelem helye, ahol minden megtörténhet, ahol nincs biztonság – ahol még az árnyék se látszik. Az emberben rejlő elemi irtózást az éjszakától csak az enyhíti, hogy tudjuk, nem tart örökké. Csakhogy ez a remény két irányba vihet: kihasználva azt, hogy az éj eltakar, megtesszük azt, amit nappali fénynél nem merünk. Ez a hasadtság jele: céljaink és vágyaink nincsenek összhangban saját igényeinkkel, legbelsőbb szükségleteinkkel. „Úgy érezzük, rejtőznünk és rejtegetnünk kell, és eközben eltorzulnak a kívánságaink, és a pótlékok csapdáiba esünk.

Ugyanakkor a sötét reményt és akaraterőt is szülhet; azt a tudatot, hogy érdemes kitartani, hiszen a sötétség nem a végső valóság, közeledik a hajnal. És ahogyan mindig van hajnal, úgy mindig van lehetőség, és mindig van remény is. Ez azonban csak akkor lehet vigasztaló, ha nyíltan állunk Isten és önmagunk előtt: nincs rejtegetnivalónk, nem hazudunk magunknak, nem győzködjük a világot semmiről: sem önmagunk értékességéről, sem alkalmasságunkról. Pál erre a belső összeszedettségre hív, arra a belső munkára, mely során szembenézünk a bennünk rejlő sötétséggel. Ez a kemény munka a „lélek éjszakája”, melyen át kell menni ahhoz, hogy önmagunk lehessünk Isten előtt. Lehet az az élethelyzet, amiben vagy, éppen ez az éjszaka. Ne menekülj, fogadd el, és kérdezz rá, mit segít neked megérteni. Ha szükséged van rá, kérj segítséget hozzá! Mindezt azzal a reménnyel: felkel a Nap!