A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„… Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által…” Rómaiakhoz írt levél (15-17)
Milyen természetes, hogy vasárnap elmegyünk istentiszteletre, mert elmehetünk. Vagy interneten meghallgatunk valakit, bekapcsolódunk egy élő közvetítésbe. Milyen természetes, hogy hitoktatók, bizonyságtevők, misszionáriusok történeteit hallgathatjuk, olvashatjuk. Valóban természetes? Lehet, hogy talán csak megszoktuk. Azt, amit nem lehetne. Azt, ami nem természetes, ugyanis csoda és titok. Isten fenséges és ámulatba ejtő döntése. És ennek a döntésnek a következménye az igehirdetés és a bizonyságtétel. Kiváltság, hogy hallhatod és olvashatod. Hogy megértheted a Lélek benső bizonyságtételének köszönhetően. Láttam egyszer egy telefonnal felvett videórészletet, ahogy egy kínai üldözött keresztény közösségben Bibliát osztanak. Egyikük arcán az a boldogság, ahogy magához ölelte a saját(!) Bibliáját, amit kapott…megszégyenített és bűnbánó, hálaadó imádságra késztetett. Megszokni a megszokhatatlant. Isten óvjon ettől.