„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.”Ézs 28,16 Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (1-13)

Pál apostol itt megdicséri a zsidókat, mert buzgóság van bennük Isten iránt. Ez mindenképpen értékelendő, de mégsem, mert hiányoznak alapvető dolgok. Például jó ismeretek, amik alapján tudják a hitük kijelentéseit. Miről szól ez? Mivel nem ismerik jól Isten kijelentéseit, ezért a saját igazságaikat előrébb helyezik Isten igazságainál.

Na, ezért szoktam borzongani mikor valaki kijelenti, hogy nem járok templomba, de azért a magam módján hiszek. Mivel a templomokban a lelkipásztorok általában igei alapon Isten igéjéről tanítanak, bővítik az ismereteinket, de nekem nincs időm se templomba menni, se igét hallgatni, olvasni, de azért én a magam módján hiszek ez nagyon veszélyes. Sok olyan ember van, aki úgymond vallásos és még buzgó is, de ez a buzgalom nem ismeret szerinti és kevés bennük a tudás. Úgy élnek Isten dolgaival, mintha ez ilyen szellemi svédasztal lenne, amiről azt veszünk le, amit akarunk. Szelektív vagy bocsánat a kifejezésért, de egyfajta „büfé” vallásosság. Kiveszik belőle a megnyugtató ígéreteket (szeretet, gondviselés, megbocsátás), de otthagyják a nehezebb falatokat (önfegyelem, áldozathozatal, erkölcsi szabályok). A "maguk feje után" menés: Ez gyakran abból fakad, hogy az egyéni szabadságvágy erősebb, mint a vallási tekintély tisztelete. Úgy gondolják: "Isten ismer engem, tudja, miért teszem ezt," és ezzel legitimálják a saját döntéseiket, még ha azok szembe is mennek a tanításokkal.

Testvérek nem jó a csak érzelmeken alapuló hit és az erkölcsi alávetettség hiánya. Az egésznek a kulcsa Jézus Krisztus. A biblia egyértelműen tanítja: Isten igazságát nem cselekedetek által nyerjük el, hanem azáltal, hogy vallást teszünk Jézus Krisztus személyéről és munkájáról, és hiszünk benne. A vallomás lényege az egyetértés . Amikor megvalljuk … az Úr Jézust , egyetértünk azzal, amit Isten mondott Jézusról, és azzal, amit Jézus mondott magáról. Ez azt jelenti, hogy elismerjük, hogy Jézus Isten, hogy Ő a Messiás, és hogy a kereszten végzett munkája az emberiség üdvösségének egyetlen útja. Higgy a szívedben : A kereszt és a feltámadás tényeivel való puszta intellektuális egyetértés nem elég. Hinned kell a szívedben ; és még ez a hit sem elég kísérő cselekedetek nélkül: valld meg a száddal .”Jézus a Megváltó, rá támaszkodunk, teljes súlyunkkal Krisztusra támaszkodunk, mint reménységünk alapjára. Higgyük el, hogy megmenthet minket; higgyük el, hogy meg fog menteni minket; mindenben bízzuk rá üdvösségünk egész ügyét feltétel nélküli bizalommal. Bízzunk benne félelem nélkül jelenlegi és örök üdvösségünket illetően. Ez az a hit, amely megmenti a lelket.” (Spurgeon)

Ismeret és lelki, erkölcsi alávetettség kell, hogy a végén ne csalódjunk, ne féljünk magunkat megalázni Jézus előtt, ne a magunk eszére támaszkodjunk és így éljük meg a hitet, hanem rendeljük alá magunkat annak, aki életét áldozta értünk. Ámen.