„Sőt, Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant fiakat, Izsáktól, a mi atyánktól. Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”, amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” (11-12)

Kérdéseink: Ha el van minden döntve, akkor minek imádkozzak a szeretteimért? Lehetek, hogy én is Ézsau vagyok előtte, és hiába igyekszem? Hogyan nevezhetem Atyának, ha válogat a gyermekei között? Akkor a bűneimért sem én vagyok a hibás?

Jó kis kérdések és még lenne bőven, de röviden hadd válaszoljak egy-egy gondolattal a teljesség igénye nélkül. Ez a rész nem arról beszél, hogy Isten némelyeket kárhozatra választ másokat pedig üdvösségre, hanem arról, hogy vannak emberek, akik Isten üdvtervét végig viszik, és őket Isten kiválaszthatja erre a feladatra. Valamiért Jákób minden negatív tulajdonsága ellenére őt választotta Isten, már előre látta a ragaszkodást benne, hogy milyen fontos volt számára az elsőszülöttségi jog és az atyai áldás. Cseri Kálmán írja egyik írásában, hogy itt a gyűlölet szó nem azt jelenti, amit mi gondolunk, hanem az egyiket előre vette, a másikat hátrébb sorolta.

Válaszok a kérdésekre: Az imádság nem „információközlés” Istennek, hanem egy olyan szellemi tényező, amely valóban képes befolyásolni az eseményeket. Ha minden előre elrendelt lenne, az imádság csak egy színjáték lenne. Mivel azonban Isten interakcióba lép velünk, az imádkozó ember „beléphet” Isten döntési folyamataiba.

Isten senkit nem rekeszt ki a kegyelemből előre. A „kiválasztás” nem egy zárt lista, hanem egy nyitott meghívás. A „választottak” azok, akik válaszolnak a hívásra. Ha te akarod Istent, az nem azért van, mert egy gépezet fogaskereke vagy, hanem mert élsz a szabadságoddal, és Isten ezt a vágyat minden emberbe beleültette.

Isten nem válogat személyek között, hanem elveket állít fel. Isten azt az elvet „választotta ki”, hogy aki hisz Krisztusban, az üdvözül. Ez az elv mindenkire vonatkozik.

De, teljes mértékben te vagy a felelős. Felmentené az embert a felelősség alól, ha Isten „programozta be” a bukást, akkor az ember nem hibás. Mivel azonban Isten szabadságot adott, a bűn valódi lázadás, az üdvösség elutasítása pedig valódi mulasztás. Isten mindentudása látja ezt a döntést, de nem Ő hozza meg helyettünk. A döntés lehetősége: Isten felkínálja a kegyelmet, de nem kényszeríti rá az emberre. Isten tiszteletben tartja az emberi személyiséget. Az ember lehetősége a befogadásban áll. Ámen.