„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (38-39)

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...

Füle Lajos Futás című versének a végéből idézetem. A vers első két versszaka az ember futásáról szólt, arról hogy mi minden után futunk az életben, „fut az ember az élet után, ezer veszélyen, millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen s balga-bután fut az ember az élet után...” Először is azért írom ezt, mert Isten nemcsak a hívőkhöz hűsége, hanem minden emberhez. Azokhoz is, akik most nélküle élnek ebben a világban, „mert nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.”

Isten szerelme nem azért van, mert „érdemes” vagy rá, hanem mert Ő maga a Szeretet. Ez egy egyoldalú elszánás. Lehetsz sárban, lehetsz hűtlen, vagy éppen menekülhetsz, ez az érzés nem változik. Nem „vonzalom”, hanem egy megrendíthetetlen Igen az életedre. A „szerelem” szó itt azt a titokzatos vágyat jelöli, amellyel a Teremtő az ember után nyúl. Istennek „hiányzik” az ember. Isten nem tud belenyugodni abba, hogy elveszítsen téged.

Aztán nem utolsó sorban itt vannak a hívők, akik már Jézus Krisztus által az övéi. Nem ígérte meg, hogy sima utunk lesz, sőt kifejezetten sokszor próbákkal teli, de ez nem mindegy, hogy mindaz, ami történik a világban azt hívőként éled meg, vagy nem. Megyünk előre és olyan világot élünk, hogy a világban történő dolgok olyanok, mintha egy nagy ködbe mennénk bele, nem tudjuk mi fog történni, de azt érezzük, hogy egyre inkább ellenszenvesek leszünk itt a földön, mert megpróbálunk kitartani a hitünk az értékeink és a mi drága Jézusunk mellett. Nem a mi erőnkön fognak ezek a dolgok eldőlni, lehet, hogy egy csomó minden támad ellenünk, ami el akar szakítani bennünket mindattól, amit mélységesen hiszünk, lehet egy egész démonvilág, hatalmak és erősségek. A kihívás alapja Isten hogy Isten velünk; de ez egyben a mi kiváltságunk. Mélyen megható az a szeretet, amellyel felénk fordul, hogy mindent értük tesz. Értük van, még akkor is, ha úgy tűnik, ellenük cselekszik. És ha igen, ki lehet ellenünk, hogy győzedelmeskedjen rajtunk, hogy akadályozza boldogságunkat? Legyenek bármennyire is nagyok és erősek, bármennyire is sokan, bármennyire is hatalmasak, bármennyire is rosszindulatúak, mit tehetnek? Amíg Isten velünk van, és mi megmaradunk az ő szeretetében, szent bátorsággal dacolhatunk a sötétség minden hatalmával. A Sátán a legrosszabbat teszi, de láncra verik; ha a világ a legrosszabbat teszi, legyőzik: a fejedelemségek és hatalmasságok megrontásra és lefegyverzésre kerülnek, és diadalmaskodunk rajtuk Krisztus keresztjében. Ki mer hát harcolni ellenünk, miközben maga Isten harcol értünk?

Zárásképpen, ami nagyon biztató és megerősítő, hogy ezek a dolgok nem rajtunk, hanem Isten hűségén múlnak és innentől kezdve biztosak lehetünk a győzelemben. Ámen.