„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.” (26-27)

Eszembe jut a mai ige szakasszal kapcsolatban a kis sas példája, aki ott kelt ki az udvarban és mindig, amikor megkérdezte, hogy ez az egész világ, mármint a tyúk udvar? Mindig azt a választ kapta, hogy igen, az élet a kerítés széléig tart és a legjobb helyek az etető vályú és az a nagy kupac az udvar közepén, ahol kiválóan lehet kapirgálni. Aztán egyszer felnőtt és látott magához hasonló madarakat az égen, megpróbálta a szárnyait, és ahogy emelkedett fölfelé látta, hogy mindez nem igaz. Látott erdőket, tavakat, hegyeket és rájött, hogy több az élet. Nos, arra gondolok, hogy amikor keresztyénekké válunk, akkor ki kell tágulni a mi emberi határainknak és már nemcsak a világ és saját szemünkkel kell nézni a történéseket, hanem gondolnunk kell Isten nagy tervére, a Jézusi megváltásra és az egész örök üdvösségre. Valahogy Isten azt várja tőlünk, hogy ezek a dolgok épüljenek bele az imádságainkba a kéréseinkbe és ne szűk látókörűek legyünk.

Ha csak magamból indulok ki, akkor el kell, mondjam, hogy mégis sokszor nem tudom mindig, hogyan kell imádkozni, valahogy az ember beszűkül, és azt érzi, hogy nagyon egysíkúak az imák.

Nagyjából sokszor úgy néznek ki az imák, hogy azt várjuk el, Isten hozzánk igazítson a mi kéréseinkhez mindent. Olyan ez, mint amikor a kisfiú elrontja a dolgozatban és azt írja, hogy Anglia fővárosa Párizs és utána azért imádkozik, hogy Uram kérlek, változtasd meg Anglia fővárosát, hogy ötös legyen dolgozatom.

Ami a kéréseinket illeti, nem tudjuk, mit kérjünk. Nem vagyunk hozzáértő bírái a saját helyzetünknek. Ki tudja, mi a jó egy embernek ebben az életben? Rövidlátóak vagyunk, és nagyon elfogultak a test javára, és hajlamosak vagyunk elválasztani a célt az úttól. Nem tudjátok, mit kértek. Olyanok vagyunk, mint a balga gyermekek, akik már a gyümölcsért kiáltoznak, mielőtt az megérne és alkalmas lenne számukra.

Mi a megoldás? A Szentlélek mindig fürkészi az Atya akaratát, mint ahogyan Jézus is mindig azt kutatta, hogy amit tesz, az kedves-e az Ő Atyjának. Az egyik fontos része a korrigációnak az, hogy egy keresztyén ember igenis felteszi egy dologban azt a kérdést, hogy ebben a helyzetben mit tenne Jézus. Kutatnunk, fürkésznünk kell a Bennünk lakozó Lélek által az Isteni akaratot. Ez szól arról, hogy olvassuk az igét, szívünkben forgatjuk és alkalmazzuk. Isten a szíveket fürkészi, mert akkor meghallja és megválaszolja azokat a vágyakat, amelyeket szavakkal szeretnénk kifejezni. Tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk. Tudja, mi a saját Lelkének gondolata bennünk. És ahogyan mindig hallja a Fiú közbenjárását értünk, úgy mindig hallja a Lelket közbenjárni bennünk, mert közbenjárása Isten akarata szerint van. Szóval segítenek, korrigálnak és velünk vannak, mert a legjobbat akarják számunkra, de mi is tegyük hozzá a keresztyén akarásunkat, de azért hála Istennek, nem ezen múlik, hogy mi jut el trónszék elé. Ámen.