„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.” (18-25)

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Sokmillió év múlva azonban az ember végre elég okos lett. Azt mondta: Ugyan, ki beszél még itt az Istenről?

Én magam veszem kezembe a jövőmet! Megtette, és elkezdődött a Föld utolsó hét napja.

A végső idők második napján elpusztultak a halak az ipari szennyvizektől, és a madarak a vegyipar mérgező porától, amit a hernyóknak szántak. A mezei nyulak is az utakon hagyott ólomfelhőkben, az ölebek a kolbász szép piros színétől. A heringek a tenger színén úszó olajtól és az óceánok mélyén lévő szemétrakásoktól, mert a szemét rádióaktív volt.

Ezek a részletek Jörg Zink: A teremtés történet visszája című verséből származnak, elég megdöbbentőek, de igazak. Sajnos a bűnbeesés nemcsak az embert rontotta meg, hanem hatással van a teremtett világra. Ezt a földet és mindent, ami benne van, az ember sáfárságra kapta. Mit jelent a sáfárság? Alapvetően a rábízott javakkal való felelős gazdálkodást jelenti. Nem egyszerűen tulajdonlásról van szó, hanem egyfajta bizalmi feladatról, amit az ember az Istentől kapott. „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarai és a föld minden állata felett” ez nem zsarnokságot jelent, hanem azt, hogy mi vagyunk a földi képviselői Istennek. Na ezt a bűneset jól elrontotta és azt hiszem nem kell részletezni az idézett vers jól szemlélteti, hova is jutottunk. A teremtett világ is várja az Isten fiainak a megjelenését, egy olyan szempontot, hozzáállást, amit Isten gondolt a számunkra. Minden szenved- a természet is- a bennünket körülvevő bűn miatt. Mitől szenved mindenki leginkább? Hát az Isten nélküliségtől, szenvednek az emberek a családok és az anyatermészet is. Együtt nyög az ember és a természet is. Ez a világ csak akkor gyógyulna meg, ha az emberek elkezdenének Isten fiaiként viselkedni.

Reménységünk, hogy a helyreállítás már megkezdődött, az első nagy lépés Jézus Krisztus keresztje és az ember megváltása. Ez sokaknál állítja helyre az Isten szerint való gondolkodást és szemléletet, de ez így a világ állása szerint kevés lesz ahhoz, hogy minden újra el kezdjen helyreállni. Róma nyolc üzenete alapján világos, hogy az ember minden erőfeszítése – legyen az környezetvédelem, igazságszolgáltatás vagy gyógyítás – önmagában kevés a teljes megújuláshoz, ha a romlandóság törvénye még uralja a világot. a végső megújulás a menny és föld egybeolvadása, ahol a természet felszabadul a hiábavalóság alól. Ez egyóriási ígéret isten részéről, megújul egyszer minden, kiszabadul a romlandóság csapdájából. Addig is mi értelme akkor sáfárokként élni és fáradozni? Az, hogy a mi életpéldánk, mint Isten fiai, előre mutat a dicsőséges megújulás felé, és ezzel embereket győzhetünk meg a Jézus Krisztusban való hit felől. Ámen, így legyen!