„amikor közeledtek Jeruzsálemhez…..így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve…”

Jézus Jeruzsálembe készül. Meglepő a nap eseményeinek aprólékos megtervezése a Nagy Történet mindent átívelő vonulatához képest. A tanítványok pontos utasítást kapnak arról, hogy hova kell elmenniük (menjetek az előttetek levő faluba), továbbá, hogy konkrétan mit kell keresniük (találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki), ezt követően mit kell tenniük vele (oldjátok el és hozzátok ide), s végül mit kell mondaniuk, ha mégis megszólítaná őket valaki (az Úrnak van szüksége rá és azonnal vissza is küldi)

A sok apró, részletekre is kitérő tervezés mögött Jézus közeledő, találkozni vágyó szándéka, akarata van. Jézus terve kidolgozott. Jézus készül.

Isten Fia a Lélek által ma is kezdeményező, mindent megelőző vággyal, szándékkal közelít felénk. Ebben a gondolatban azért fontos benne maradni, mert a minden napok zajában, rohanásában, darálójában még keresztyénként is hajlamosak vagyunk azt gondolni, legalábbis úgy élni, mintha mi lennénk azok, akik Isten felé megteszik az első lépéseket. A virágvasárnapi bevonulás Isten kezdeményező, mindent megelőző szeretetének a története. Az ünneplő sokaság reakciója pedig erre a közeledő, kezdeményező szeretetre adott válasz: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!

Esti/reggeli imádság idején engedjük, hogy Isten aznapi szeretetének, kegyelmének, szabadításának történései felidéződjenek bennünk. Lepjen meg minket Isten közeledése. Kérjük Isten Lelkét, hogy az Ő csodálatos dolgai hálára, imádatra, dicsőítésre indítsák szívünket, mindig tenni akaró lelkünket. Szabadítson fel minket az Ő megvallására, ünneplésére.