„Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.” (51)

Egy vak koldus ül az út mellett. Passzív sodortatásban van az élete. Mindennap kiteszik az út szélére, hogy az összekoldult pénzből járuljon egy kicsit hozzá családja életéhez. Kiszolgáltatott, nem látja, csak hallja, ami körülötte történik. Elszenvedi a sok elutasítást, durvaságot, gúnyt, szánalmat, a jóakarókat, akik úgy adnak, hogy közben éreztetik vele, ő senki és semmi. Meg kell várnia este, hogy érte jöjjenek és hazavigyék.

Életünkben is vannak ilyen szakaszok, amikor a mindennapok ilyen vak, passzív sodortatásban telnek. Nincs beleszólásunk sokmindenbe, s nem látjuk a dolgok végét. Ki vagyunk téve eseményeknek és erőknek.

Itt, ebben a történetben Bartimeusnak megnyílik a szeme, és passzív sodortatásból aktív követővé válik. Ebben a találkozásban Jézussal Bartimeus kezdeményez: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Elismeri, hogy segítségre van szüksége, és hiszi, hogy Jézus meg tudja adni ezt a segítséget. A találkozást megelőzte Jézus híre, ezért kezd el kiáltozni. Talán hallott csodáiról, hallotta, Hogy Messiásnak tartják, ezért is szólítja Őt messiási címmel: Dávid Fia. Váratlan dolog: Jézus, aki szívünk mélyéig, csontunk velejéig át tud kutatni minket, és átlát rajtunk, megkérdezi: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Vajon ez a szegény ember ki meri-e mondani kívánságát a Felséges Jézus előtt. Az isteni hatalom előtt. Vagy csak alamizsnát kér, mint a többi embertől? Mi vajon felmerjük-e tárni legfőbb kívánságainkat, legnagyobb bajainkat, legfájóbb problémáinkat, és hisszük-e, hogy képes gyógyítani, erőt adni, vigasztalni? Vagy csak alamizsnát kérünk, és nem várunk csodát az életünkben?

Viszik Bartimeust Jézus elé. Most van a pillanat. Most dől el, visszakapja-e a fényt, az arcokat, a színeket. Bartimeus szívében felgyúl az igaz hit, és kér: Mester, azt szeretném, hogy újra lássak. És Jézus egy szavával, mondatával meggyógyította, helyreállította. Kimondta felette a teremtő szót, ami elhangzott a teremtés kezdetén, mikor az Úr azt mondta: Legyen!-és lett. Lett fény, lett föld, lakóival együtt. Lett minden. Kérd az Urat, mondja ki feletted is és szeretteid felett a teremtő szót újra és újra. Isten világokat akar nekünk adni, ne alamizsnát kérjünk csak tőle. A Róma 8,32 olyan szépen mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent.” Ebben részesült Bartimeus, és nemcsak testi, hanem lelki szemei is meggyógyultak, mert ezután követte Jézust az úton.

Nekünk is szükségünk van gyógyító találkozásra Jézussal. Sokszor a testünknek is gyógyulásra van szüksége, de lelki szemeinknek mindenképp meg kell nyílnia. És Jézus meghív erre. Meghív, hogy kérjél, hogy megszólítsd, hogy imádkozz. Ő az, aki szemeket nyit meg.