Napi lelki táplálék

Mk 10,1-16

Napi Ige – Szalay Ibolya

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„...mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert.” (6)


A válás közel nem volt olyan tabu téma Jézus korában, mint gondolnánk. Már Mózes törvénye is módot ad rá, a római jog is, és épp az uralkodó, Heródes Antipas válásától és új viszonyától volt hangos a környék, Keresztelő János is ennek lett aztán áldozata. Nagy erők voltak és vannak a házassági elválás szentesítése mellett. Ma társadalmilag elfogadott „megoldás” lett. Jogunk van a boldogsághoz, harsogja a XXI. század embere. Eldobható társadalomban élünk. Ami nem jó, nem úgy működik, ahogy kellene, nem megjavítjuk, hanem kidobjuk, és vesszük a másikat. Ez átment az emberi kapcsolatokra is. De Jézus egész mást mond. Annyira mást mond, hogy a tanítványokat úgy megdöbbentette Jézus válasza, hogy azt mondták, ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor jobb meg se házasodni. Jézus követése arra hív, hogy másként viszonyuljunk a házassághoz és váláshoz, mint amit korunk bölcsessége diktál.

Jézus azt mondja, hogy Isten eredeti rendjét kell figyelembe venni, és ebből a rendből a válás nem oldoz fel. Isten szándéka, hogy a saját képmására alkotott férfi és nő a házasság életre szóló szövetségében éljék le életüket. Teremtési rend, erre lett alkotva, formálva az ember. Isten munkája az, hogy egybeszerkeszt. Az Ő egybekötő munkája felbonthatatlan. Nemcsak, hogy nem szabad, nem lehet felbontani. Jézus egy kitételt fogalmaz meg, és ez a hűtlenség. Bizonyos, hogy vannak helyzetek, amikor a válás a kisebbik rossz (bántalmazás, erőszak stb.), és amennyiben a bántó fél megmarad vétkében, nem kész abból megtérni, a változás útjára lépni. De vajon elégséges-e egy váláshoz, hogy nem érzem magam boldognak? Nem igazolódtak az elvárásaim? Jézus az ilyen típusú magyarázatokkal szemben hívja a követőit más életre. Néha túl könnyen feladjuk a küzdelmet, a reménységet.

Van egy érdekes mondat: „aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt”. Itt nem az elbocsátott fél bűnéről van szó, nem elég, hogy elhagyták, még ő a vétkes. Jézus nem az elhagyott felet bélyegzi meg, hanem a válást kezdeményező fél felelősségét hangsúlyozza. Jézus nem dob követ, Ő mindig közelségébe, gyógyító, szabadító, megújító jelenlétébe hív. Kérjünk tőle bölcsességet és erőt, hogy összezavarodott családi életünkben szeretettel, és jézusi módon tudjunk döntéseket hozni. Akit Jézus szava megítél, forduljon bátran bűnbánattal hozzá. Akik pedig boldog házasságban élnek, őrizzék ezt a drága kincset. Mindent tegyenek meg az Istentől kapott legértékesebb kapcsolat ápolása, megóvása érdekében.