„Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mintha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre...” (43)

A mai világban az emberek befogják fülüket a bűn és pokol szavak hallatán. Minden azt sugallja, hogy nem egészséges a vágyainkat korlátozni. Meg kell valósítani, fel kell fedezni önmagunkat, és minden vágyunkat, ösztönünket meg kell élnünk. Miért kellene bármit is megvonni magadtól? Ha elnyomod a vágyat, beteg leszel. Nem csoda, ha Jézus szavai nem találnak pozitív fogadtatásra. Elrettentőek, megrázóak. Pedig Jézus szavai szerint cselekedeteinknek örök következménye van. Záporoznak a kérdések: hogy lehet, hogy egy szerető Isten valakit a pokolra küld? De mindenki önmaga választja a poklot. Isten egy harmonikus szeretetkapcsolatra teremtett önmagával, egymással, és a teremtett világgal. És amikor a kezünk, a szemünk, a lábunk kimozdít, elválaszt attól, hogy az Istennel közösségben éljünk, akkor a pusztulás útjára lépünk. Ezért óv komolyan a megbotránkozástól. A gyehenna szó a Jeruzsálem melletti Hinnom völgyből jött, ahol folyamatosan égett a szemét. A tűz és a férgek a megsemmisülést, a felbomlást jelképezik. És amikor Jézus ezeket a nehéz gondolatokat elmondja, előtte arról beszél, miért kell meghalni a Messiásnak. Szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról tanítja a tizenkettőt. Ő, aki egy az Atyával, Ő hordozza el az Atya minden jogos haragját és ítéletét. El kell hordoznia az elhagyatottságot, az elvettetést testében-lelkében. Ez a csodálatos szeretet, odaadás, amivel Isten elénk siet a Krisztusban. Ő végigjárta a halál, a kárhozat útját, hogy bennünket megmentsen.

A bűnnek viszont továbbra is örökkévaló következményei vannak, ha megmaradunk azokban. Ezért a helytelen vágyakkal és cselekedetekkel szemben radikális fellépésre van szükség. Azonban a gyülekezetek még sincsenek tele öncsonkított emberekkel. Talán bűntelenek lennénk? Vagy nem vesszük komolyan Jézus szavait? Szó sincs erről, ez egy képes beszéd, a Jézus által, és a korabeli zsidóságban kedvelt beszédműfaj egyike. És bár nem szó szerint kell venni, de halálosan komolyan kell venni. Épp a komolysága miatt használ Jézus ennyire sokkoló képet. És ha igazán belegondolunk, az igazi probléma nem is a testrészekben van, hanem az ember romlott bensőjében. Bensőnkben kell megújulnunk, és szembeszállni mindazzal, ami Krisztustól elválasztana. A képes beszéd segít konkretizálni, ami elválaszt Jézustól. A „kéz” azt jelenti, mit teszel, mivel foglalatoskodsz, a „láb”, hogy hova tartasz, milyen utakon jársz, a „szem”, hogy mire figyelsz, mire vágysz. Amikor felismered magadban, hogy rossz úton jársz, azonnal cselekedned kell, konkrét tettekkel. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha hiány érzeted lesz. Ez a te feladatod. A lelkipásztorod, a testvéred, de még Isten sem „amputál” helyetted. Ő is nyeseget, metszeget, mint szőlősgazda a szőlőtöveket, hogy jobban teremjenek, de neked is tenned kell.