„...Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!” (35b)

Jézus úton van a tanítványokkal, közben két másik útról tanítja a tizenkettőt. Az egyik, amit Jézusnak kell bejárnia, a kereszt útja, a másik azoknak az útja, akik követik őt. Jellemző a tanítványokra, hogy miközben Jézus áldozatára készül, azon vitatkoznak, melyikük a nagyobb. Megdöbbentő: az a nagyobb, aki a legnagyobb szolga. Legyünk elsők a szolgálatban. „Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya!”- mondja Jézus. Jézus rögtön hozza a kisgyermekek példáját. Az ilyen kicsinyeket, a társadalom által nem értékelt, lenézett, megvetett réteget szolgálva lehetünk nemcsak nagyok, de egyáltalán tanítványok.

Annyira idegen tőlünk ez a jézusi gondolat. Nem nagyon sikerül kigyógyulni annak az igézetéből, hogy legyünk valakik. A versengés zajlik a világban. Azt gondoljuk, az mozgat mindent. A gazdaságot, a tudományt, a felfedezéseket. Idealizáljuk a versengést. Annyira hozzászoktunk, hogy a világ így működik, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy más motiváció is lehet egy nagyszerű teljesítmény mögött. Győztes-vesztes kategóriákban gondolkodunk, fel sem tűnik, mennyire lélekölő ez.

Ránézel a másik életmódjára, lakására, autójára-ki a nagyobb? Hallod, a másik család gyermekének milyen lett a bizonyítványa. Meglátod osztálytársad mobilját. Elmeséli, hová megy nyaralni. Márkás holmikba öltözik. Ki a nagyobb? Ha nem is akarjuk az első helyet, azt azért tudjuk, kik előtt akarunk lenni. Az sem jobb, ha nem akarunk nagyobbak lenni, de sajnáljuk magunkat, hogy mi vagyunk a kisebbek. Ugyanúgy összehasonlítjuk magunkat önsajnálatba süppedve.

Jézus nem azt mondja, hogy ne akarjunk elsők lenni, hanem megmutatja, az Isten országában hogy lehetünk elsők. Az Isten országában a szolga az első. Jézus kézen fog egy kisgyermeket, aki a Jézus korabeli világban a legalacsonyabb státuszú volt, mások alá vetett, gondoskodásra szoruló, nincs önrendelkezési joga. Jézus megöleli, és azt mondja: aki az ilyen kicsinyek közül egyet is befogad az én nevemért, engem fogad be.

A kicsinek, jelentéktelennek értéket tulajdonítani, ezt nem lehet csak úgy saját kútfőből, önerőből megtenni. Nem elég a szándék, az akarat, szükség van valami többre. Szükség van olyan erőre, ami feloldja a zsigeri, belső parancsunkat, amely átformál. Ez az erő nem benned van, nem a tiéd. Jézusban van, aki első lett a kereszten, úgy, hogy megalázottá, semmivé, kicsinnyé lett. És most Övé minden hatalom. A te életed felett is.