„ Ruhája fénylővé lett, tiszta fehérré, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.” (3-4)

Egy érdekes betekintés ez a három jelenlévő tanítvány számára a mennyek világába, néhány pillanat egy eljövendő világból, de ez a néhány mozzanat is nagyon sokat elárul Isten gondviseléséről és üdvösségformáló munkájáról a világban. Ebben a találkozásban ott van Mózes, aki Isten törvényét közvetítette az ószövetségi nép számára. A törvényben ott van a megtartatás, amikor Izrael népe engedelmeskedett Isten törvényének mindig megszabadult a veszedelemből, vagyis Isten fogta a kezüket. Illés személye a prófétákat képviseli ebben a találkozásban. A prófétáknak az volt a feladata az ószövetségi időkben, hogy Isten világos akaratát, olykor ítéletét hirdessék a tévelygő népnek, vagyis mielőtt ítéletet tartott volna, előbb mindig követeket küldött, hogy figyelmeztessen és megtérésre hívjon.

Ebben a találkozásban a megdicsőülő Jézus az Újszövetséget képviseli, az Isten végtelen kegyelmét és szeretetét. Az Újszövetség ugyanis azt hirdeti, hogy Isten nem csupán törvényt adott, hogy megkönnyítse népe életét és megóvja őket a bajoktól, nem csupán prófétákat küldött, hogy visszatérítse a tévelygőket a helyes útra, hanem elküldte szeretett Fiát, hogy kereszthalála és feltámadása által megmentse azt az embert, aki bűnéből saját ereje által nem tud szabadulni. A jelenés végén egyedül Jézus marad ott, az Újszövetség, de az Ő jelenléte mindenre elegendő, mert benne rejlik az Isten által elkészített jövő.

Azért adjunk hálát minden napon, hogy ilyen Krisztusunk van.