„Minden lehetséges annak, aki hisz.” (23b)

Ez a történet, csoda, Jézus megdicsőülése után történik. Jézus magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, s mikor jöttek lefelé a hegyről beszélgetve, odaérnek a többi tanítvány közelébe. Nagy sokaság vette őket körül, és épp az írástudókkal vitatkoztak. Vallásos vezetők, tehetetlen tanítványok, egy megkötözött, örjöngő fiú, egy kétségbeesett apa, egy okoskodó sokaság, teljes káosz. A tanítványok nemrég kaptak hatalmat Jézustól a tisztátalan lelkek felett, sokszor megtapasztalták, hogy működik, most pedig nem sikerül, ami eddig sikerült. Harsognak a jó tanácsok, gúnyos megjegyzések, az apa kétségbeesése. Nem értik, mi a probléma. A hit válsága is ez most náluk. Jézus is hasonlóan értékeli a helyzetet. „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek, meddig szenvedlek még titeket.” Ki akarja taníványként ezt hallani?! Nem elég a kudarc, még Jézus is erősíti, hogy olyan helyzetben mondtak csődöt, amelyben erősebb hittel helyt állhattak volna.

Eddig azt élted meg, hogy a hited működik, hegyeket mozdít el, félelmeket oszlat, kapuk tárulnak, aztán jön egy helyzet, és a dolog most nem működik. Megjelenik a kétely, önvád. Jézus oly messzinek tűnik. A válság viszont egy különleges hely. A válság nem a lehetőség vége, hanem a kezdete.

Ez most egy másfajta baj, most más „módszer” kell. Rutinból most nem megy, ide imádság kell. Nincs elég erőtök, Istentől kell azt kérnetek. Egyedül Isten tud betölteni azzal a hittel, erővel, amire most, ebben a más „fajta” gondban szükség van. Akármennyire is hatalmas most ez a feladat, próba, kihívás, a Szentlélek ereje hatalmasabb. A hit és az imádság között szoros, elválaszthatatlan kapcsolat van. Egy lelkipásztor mondta: „Mikor imádkozol, egyre jobban hiszel, és amint egyre erősebb a hited, egyre jobban imádkozol. Ez negatív formában is igaz, nem imádkozunk, mert nem hiszünk, és nincs hitünk, mert nem imádkozunk.”Az elkeseredett, reménytelen, lehetetlen helyzet viszont megtanít imádkozni. Az imádság teljes elismerése annak, hogy az Úrtól függünk, mindent az Ő kezéből várunk. Semmink nincs nélküle, és semmit nem tehetünk nélküle. Az imádság abban való megerősödés, hogy Isten nemcsak hatalmas, hanem személyesen ismer és szeret minket. Az Atya úgy szeret bennünket, ahogy az édesapa szereti a fiát, sőt sokkal-sokkal jobban. Ezt érzi az apa, megható kétségbeesett vallomása: Hiszek, segíts hitetlenségemen! Minden olyan imádság, aminek nagy tétje van, itt kezdődik. Ebben az őszinteségben és kiszolgáltatottságban. Mert jóllehet, az apa ismeri kételyeit, hogy a fia ennyi év után, ilyen súlyos állapotban, a tanítványok kudarca után éppé legyen, de minden erejével megpróbál hinni. Jézusban bízni. Aki meg is vigasztalja: Minden lehetséges annak, aki hisz. Így válhat a hit válsága a hit növekedésének kapujává.