„Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (37-38)

Elgondolkodtató szavai ezek Jézusnak, különösen jelen korunkban, a világ hatásai ugyanis erőteljesen érvényesülnek mindennapjainkban. A bennünket körülvevő világ azt sugallja, hogy elsősorban arra figyeljünk, amik evilági jólétünket szolgálják. Azokért a dolgokért küzdjünk, amik szemmel láthatóak és kézzelfoghatók. Ez pedig óhatatlanul ahhoz vezet, hogy mai világunkban a lélek háttérbe szorul. Keresztyén hitünk és örökéletünk szempontjából kiemelt jelentősége van a léleknek. Jézus pedig felteszi a kérdést: mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Földi javainkért tudunk ellenszolgáltatást nyújtani, ezt el is várják tőlünk, hiszen ebben a világban mindennek ára van. A lelkünknek is, csak azt nem mi fizetjük meg, mert nincs semmink, amivel lelkünket megválthatnánk, de Jézus Krisztus személyében van Megváltónk, aki kész megfizetni értünk a váltságdíjat.

A mai világban sokszor felteszik a kérdést: vajon érdemes Krisztusról vallást tenni? Oly sok bírálat és gúnyolódás érhet ezért a világ részéről. Jézus szava világos és egyértelmű, aki számára szégyen a Krisztusról való vallástétel, azt Ő is szégyellni fogja majd a végső számadás napján, mert nem állt meg keresztyén hitében. Ez a néhány Ige tehát arra emlékeztet, hogy minden a miénk lehet Krisztusban, de mindent elveszíthetünk, ha elhagyjuk őt.

Kérjünk Isten Szentlelkétől erőt, hogy bátor hitvallást tudjunk tenni életünk Krisztusáról.