„ Aztán Jézus ismét rétette a kezét a szemére, az pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.” (25)

Ezekben a szakaszokban egymást érik Jézus csodatételei. A megszállott gyermek, majd a süketnéma meggyógyítása, a négyezer megvendégelése és most a vak látásának visszaadása. Mindez arra mutat rá, hogy Jézus, az áldott orvos számára nincs lehetetlen, Ő bármilyen testi-lelki nyomorúságot tud gyógyítani, sőt hatalmas sokaságot is meg tud elégíteni, hogy ne kelljen nélkülözniük sem testi, sem lelki értelemben.

Bizonyos összefüggés is megfigyelhető az előző történettel. Egyrészről a farizeusok hitetlensége, elutasító magatartása egyfajta lelki süketségre és vakságra utal, mintha nem hallották volna az Ő szavait és nem látták volna nyilvánvaló csodáit, odamennek hozzá és égi jelt követelnek. De valami hasonló mondható el a tanítványokról is, amikor otthagyja a kételkedő és hitetlenkedő farizeusokat és úgy dönt, hogy áthajózik a tó keleti partjára, ahol a vakot meggyógyította. A tanítványok elfelejtettek magukkal kenyeret vinni, s csak egyetlen kenyér volt velük a hajóban. Jézus arról kezdett nekik beszélni, hogy óvakodjanak a farizeusok tanításaitól, amelyek félrevezetnek és távol tartanak Istentől. Mivel Jézus kovászról beszélt a farizeusok kapcsán a tanítványok arról kezdtek tanakodni, honnan lesz majd kenyerük. Ez is a lelki vakságnak egy bizonyos jele. Jézus a szemükre is veti: „Szemetek van, mégsem láttok, fületek van, mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? A tanítványok az ötezer és a négyezer megvendégelést követően kishitűen azon tanakodnak, vajon honnan lesz kenyerük, ha megérkeznek a túlsó partra.

A kishitűségre ott a válasz a vak meggyógyításában, Krisztus által minden lehetséges és hitünk által részesei lehetünk mindennek, amit Krisztus számunkra készített.