„Erre így szólt hozzá: Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.”(29)

Jézus olyan földrajzi területen jár ebben a történetben, amely a zsidó törvények és hagyomány szerint tisztátalannak számított. A későbbi időkben is komoly kérdést jelentett a misszió első időszakában az apostolok számára, vajon miként képzelhető el a Krisztus evangéliumának hirdetése pogány területeken. Jézus sziroföníciai útja bátorító előkép ebben a tekintetben is. Itt van egy fontos ószövetségi párhuzam, hiszen Illés prófétát is ezen a vidéken fogadta be egy özvegyasszony, aki mély szegénységében mindenét megosztotta a prófétával és táplálta, nem gondolt arra, hogy a mérhetetlenül kevésből hogyan juthat a befogadottnak.

Mai történetünkben is egy mély hitű asszony jelenik meg, ő nem ad a Szirofönícia vidékén járó Jézusnak, hanem kér tőle, valami olyat, amihez különösen nagy hitre van szükség. Leányát súlyos megszállottság gyötörte hosszú idő óta, a nagy hit pedig ahhoz kellett, hogy felismerje: Jézus az egyetlen, aki segíteni tud gyermekén. Amint hallott róla, hogy Jézus a közelben van, azonnal a nyomába eredt és kérlelte, segítsen. Jézus próbára tette a pogány asszony hitét, de ez sem tántorította el, alázattal válaszolt Jézus szavaira. Megindító az anya hite és alázata. Jézus pedig azt mondja neki: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.”

Krisztus csodálatos szeretetének a megnyilvánulása ez. Nincsenek kirekesztettek, nem az a lényeg, honnan jövünk, kik vagyunk, csak a hitünk számít. Kereszten szerzett megváltása mindannyiunké. Akinek testi-lelki gyógyulásra van szüksége, Nála megtalálja.