„Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján.” Lk 22,67b-69

Nagypéntek reggele egy színdarabbal kezdődött. Lukács bizonysága szerint- a nép vezető tanácsosai összegyűltek és bírósági kellékek felhasználásával elkezdték tárgyalni Jézus ügyét. A farizeusok és írástudók- akik önmagukat a történet főszereplőinek tartották- hallani szeretnék Jézus szájából az igazságot, de nem azért mert erre éheznek és szomjaznak, hanem hogy olyan vádat tudjanak gyártani belőle, amely megáll majd Róma előtt is. Tudják pontosan, hogy ki áll velük szemben, de a szívük nem nyílik meg még most sem: nem hisznek és nem felelnek.

A Szentírás ismerői és tudósai nem kértek az Emberfiából, az Isten fiából, a Megváltóból. Nem meglepő, hogy az Emberfia sem kér az üres színjátékukból. Nem felel a kérdésre, hanem szembesíti őket az igazsággal, amikor ezt mondja: „Mostantól fogva ott ül az Emberfia a mindenható Isten jobbján.” Hiába gondolják magukról, hogy életnek és halálnak urai, mindenek bírái. A valóság az, hogy ez a szerep akkor is Jézusé marad, ha itt éppen megkötözve és megalázva látjuk.

Megdöbbentő, de igaz, hogy a mennyben már teljesen más lesz a szereposztás. Mert ott Jézus átadja a vádlottak padját mindenkori bíráinak és Ő maga ül az Atya jobbjára, a kormányzás és ítélet helyére. Lukács szűkszavú és nem beszél a folytatásról. Dánielnél azt olvassuk: „Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.”

Az első fontos kérdése ennek az igének, hogy te hogyan ismered Jézust? Úgy, mint aki hatalmas, fenséges, Isten jobbján ülő király, élőknek és holtaknak Ura, vagy másként? Vagy van egy elképzelésed a világról, hitről, vallásról és abba próbálod valahogy elhelyezni Jézust? Vésd jól az eszedbe, előbb vagy utóbb minden térd meg fog hajolni Őelőtte. Áldott vagy, ha te már leborulva tudod imádni Őt!

Másodszor gondold végig, hogy megfelelő szerepben vagy-e. Nem lettél-e Krisztus megváltott szolgája helyett az Ő bírája? Bár nem vagy tanácstag, de ha gyártod sorban a kritikát Istennel, Jézussal, Bibliával, keresztyénekkel szemben, akkor nem vagy különb a nagypénteken ülésező vallási vezetőktől.

Találd meg a helyedet és vidd magaddal a jó hírt: ha komolyan keresed Krisztust, akkor válaszolni fog. A színjáték nem érdekli. De az őszinte, nyitott, kereső szívet magához öleli, bekötözi és átformálja. Így lesz hitetlenből hívő, némából beszélő, vádlóból vallástevő, önelégültből igazságra szomjazó. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Mt 5,6