„De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.” (53)

Nincs tanítványi élet Júdások nélkül. Jézusnak is el kellett ezt szenvednie. A Zsoltárok is ismerik ezt a szomorú tapasztalatot: „Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, akivel meghitt barátságban voltam…” (Zsolt 55, 13-15) Ezt Dávid király írja. Jézus pedig nem elszenvedné, hanem el is szenvedi mindezt. Ő maga száll a Seolba, a holtak hazájába, értünk, helyettünk, miattunk. Vannak tehát árulók, tagadók, s valamiképpen ők is beleillenek Isten végtelen tervébe. Sejtjük, hogy Júdás nélkül nem lenne kereszt, nem lenne megváltás. Júdás csókkal árulja el az Emberfiát. Lukács evangéliumában olvashatunk egy másik találkozásról, amiből megtudhatjuk, milyen is az, amikor Isten találkozik az emberrel. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lk 15, 20) Júdás azért csókolta meg Jézust, hogy elárulja. Isten azért csókol meg téged és engem, tékozlókat, hogy új életet ajándékozzon nekünk.

A mai Igeszakasz azonban még a sötétség órájáról szól. Felgyorsulnak az események, előkerül a kard is, s a félig éber ember szánalmas csapkodása, kapkodása ez. Sokszor mi is azért kapkodunk, mert életünk nagy eseményei előtt nem imádkoztunk. Így rögtönözni vagyunk kénytelenek, pedig másképp alakulhatott volna sok fontos esemény, ha egy estét vagy éjszakát arra szántunk volna, hogy Atyánk előtt virrasszunk vagy imádkozzunk. A mi dolgunk nem a kardozás, hanem az imádkozás. Jézus azonban még ebben a lehetetlen helyzetben, ebben a kapkodó kardforgatásban sem tagadja meg önmagát, ugyanúgy gyógyít. A sötétség szolgái elfogni jöttek Jézust, uralni akarták a helyzetet, de Jézus az, aki tökéletesen Ura mindennek. Nem elfogják, hanem Ő adja át magát önként, hogy beteljesedjenek az Igék a szenvedő Messiásról. Ez azonban a sötétség hatalmának ideje. Nagy vigasztalás számunkra, hogy ezek az átengedett idők is pontosan beleillenek Isten üdvtervébe. Még ez a sötét óra is előbbre viszi a fogaskerekeket, bár egyelőre a kereszthez közelebb. S mi már tudjuk, hogy a kereszt mögött ott van az üres sír. Nagypéntek után a húsvét. A sötétség ideje lejár, és a világosság lép helyébe.

Júdás azért jött, azért lépett Jézushoz, s csókolta meg, hogy elárulja. Jézus, a mi Urunk valami egészen másért lépett hozzánk. Ő azért jött, hogy megmentse életedet, hogy világosságod legyen, hogy ne maradj a sötétségben. Ő érted jött egészen a keresztig, bele a halálba, a nyitott sírig.