Napi lelki táplálék

Lukács 22, 24-30

Napi Ige – Alföldi Ildikó

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (26)


Ki a nagyobb? Csak egy centivel, csak 100 forinttal, egy címmel, és sorolhatnám mivel: ki a nagyobb? Ez a kérdés mindannyiunk életébe beleszól. A bölcsőtől a koporsóig beleszövődik az életünkbe. Világméretű ez a kérdés: Kinek van több repülője, fegyvere? De Jézus korában is elhangzott ez. Pedig az evangéliumnak szinte minden oldala arról beszél, hogy tanítványi élet nincs szolgálat nélkül. De van egy jézusi sorrend. Nem tudunk igazán szolgálni, ha előbb nem fogadtuk igazán el és be Jézus szolgálatát. Például ha nem fogadjuk be az Úr asztalánál az Ő megtöretett testének, vérének szent jegyeit, ha nem hagytuk, hogy csendben megszólítson minket Igéjével, beszéljen a lelkünkkel. Ha ez nem előzi meg szolgálatunkat, akkor annak nem lesz krisztusi, evangéliumi töltése. Akkor csak az „én” töltésem lesz, csak velem lesz tele, az pedig nem sokat ér. Csodálkozunk is sokszor, hogy jót akarunk, megteszünk ezt-azt. És mi az eredmény? Legtöbbször semmi. Ember szolgál embernek, valamit próbálgat, a másik pedig legfeljebb lekötelezettnek érzi magát. Hogyan tudná viszonozni? Azonban ha jó a sorrend: ha Tőle indulok el, akkor egészen mássá válik a szolgálatom. Akkor nem fogok szétforgácsolódni. Akkor nem szétszórom, hanem szétosztom magam. Más, ha szétszórom a pénzem, és más, ha szétosztom. Más, ha szétszórom a szeretetem, és más, ha szétosztom azt. Milyen nagy a különbség, ha szétszórom az időm, vagy, ha szétosztom azt. A szétszórás, szétforgácsolódás a Nagy Szétszóró szolgaságának kényszere. A szétosztás nem kényszer. hanem önkéntes, boldog felajánlás. Az egyik szolgaság, a másik szolgálat! Jézus az, aki felszabadít a szolgaságból a szolgálatra. Hiszen ő a Szabadító! Ő maga is ezt tette értünk. Nem szétszórta, hanem szétosztotta magát. „Megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2, 7-8)

Nagy kérdése tanítványságunknak ma is: mondjuk, vagy mutassuk? Mondjuk is, éljük is! És ki a legnagyobb? Akinek egyetlen igazi, nagy címe van: Isten gyermeke. Ezt a tisztséget akkor kaptad, amikor Jézus a Megváltód magához hívott, és megváltoztattad érte az utadat. Oldozzon fel ő láncainkból, hiúságainkból, a „ki a nagyobb” vetélkedésből, s adja nekünk azt a felemelő, belső örömöt, hogy égi tisztségünk van: Isten gyermekei lehetünk! Ez az egyetlen rang, ami Isten országában érvényes.

Korábbi napok napi lelki táplálékai