Napi lelki táplálék

Lk 22,14-23

Napi Ige – Alföldi Ildikó

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (19-20)


Érezzük, hogy itt már magaslatokon járunk. Ritka, tiszta a levegő és nagyok a távlatok. Innen már a keresztre lehet látni. Az úrvacsora titka túl van az emberi értelemmel megérthető dolgokon. Csak szívünkkel lehet valamiképpen megközelíteni: leoldott saruval.

Jézus az, aki úgy indul el egy ragyogó, nagy terembe – amely már el van készítve számukra – hogy ott, a megterített asztal fölött úgy mutassa be az áldozatot, hogy Ő maga az áldozat. Veszi a kenyeret, megtöri, és ezt mondja: „Ez az én testem!” Pedig még él, ott van tanítványai között testben, de az a kenyér mintha már az Ő teste volna. Veszi a kelyhet: „Ez az én vérem!” Kezében, amellyel felemeli a kelyhet, még ott lüktet vére; de az a bor mintha már az Ő vére volna. Mintha azt mondaná: Így éljétek át akkor is, ha már nem leszek közöttetek!

Jézus két olyan ősképet használ az úrvacsora szent jegyeiként, amely az emberi lélek legmélyebb rétegében él. A kenyeret nem lehet megunni. Eledele az ünnepnapoknak, a mindennapoknak. Mindig az életet jelentette. És mi a kenyér élete? Szüntelen töredelem, szenvedés, halál. A búzamagot elvetik a sáros földbe. Onnan kibújik, vetéssé lesz, kalászba szökken, megtermi a magot. Beérik, learatják, ütik, verik, csépelik. Aztán megy a malomba, ott zúzzák, törik, amíg lisztté nem válik. Akkor elkezdik dagasztani, tűzre adni, míg kenyér lesz belőle. Végül újra törik, harapják, rágják, hogy megint életté váljon. A kenyér élete szenvedés. A szenvedő Jézus a kenyeret választja testének jeleként, mert ismeri a kenyér életét.

A bor pedig ősidők óta a vér és az öröm szimbóluma. Mennyi minden van a borban! Napsugár, föld, lankás hegyoldal, emberi veríték, munka, vidámság.

Kenyér és bor! Képek, szimbólumok, melyeket csak a szívünkkel érthetünk igazán.

Ezzel még nem ér véget a szent vér csodálatos titka! Néha nagyon erősen kiütköznek rajtunk a családi vonások! A rokonság titka is valahogy a vérben van. Kisbabák fölé hajolva mondogatják is a látogatók, hogy kire hasonlít a gyermek arcvonásaiban. Gyakran elhangzik ez is: az apja vére van benne! Miként a testi apa vére kiütközik az ő testi gyermekében, mennyivel inkább alakítja, formálja, tisztítja Krisztus vére azokat az embereket, akik a Fiú által magát az élő Istent kapják Édesapjukul. Ha Krisztusnak a vére kezd el hatni valakiben, akkor lehetséges, hogy beszéde, tekintete, viselkedése krisztusi lesz.

A Jelenések könyvében van egy leírás a mennyben levő örvendező, üdvözült seregről, akik Isten trónja körül állnak fehér ruhában: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” (Jel 7, 14)

Hála legyen a Golgotán érted is folyt drága vérért!

Korábbi napok napi lelki táplálékai