„és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát? Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!” ( 11-12)

Jézus lénye a halála előtti napokban döntésre késztette a lelkeket: vagy elfordultak tőle, vagy áldozatot hoztak. Ebben az igeszakaszban szereplő férfi áldozatot hoz: berendezett nagy termét szívesen Jézus és tanítványai rendelkezésére bocsátja. A neve nem említtetik. Máshol is találkozhatunk ilyen névtelen hősökkel az evangéliumban: nem tudjuk, hogy kicsodák, csak tetteik beszélnek róluk. A házigazda bizonyára jómódú ember lehetett, mert akkoriban nem volt szokványos dolog egy akkora ház, amelyben kényelmesen elfért egyszerre tizenhárom ember. Az őskeresztyén hagyomány János Márk szüleire gondol. Valószínűleg ugyanebben a teremben gyűltek össze a tanítványok pünkösdkor, amikor kitöltetett a Szentlélek. Bibliai megerősítését talán ott találjuk ennek, hogy Péter a börtönből való szabadulás után ebbe a házba tér be: „Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak.” (ApCsel 12, 12)

Feltételezhető, hogy ez a felház valahogyan a jeruzsálemi gyülekezet egyik központi helye volt. Meglehet, hogy János Márk édesapja az a névtelen jótevő, aki az utolsó vacsora helyszínét biztosítja áldozathozatala révén. A két tanítvány Jézus megbízásából csak annyit mond neki: - Jézus nálad akarja elfogyasztani a pászkabárányt!
Ő pedig ezt feleli rá: - Tessék! Parancsoljatok! Ott a terem!

Ő maga be sem megy. Tiszteletben tartja ezt a bensőséges alkalmat. Ott csak Jézus van jelen és a tanítványai. Olyan engedelmesség ez, amit nem lehet megmagyarázni.

Aki Krisztus áldozatával találkozik, és aki ebbe belerendül, az szintén nem tud mást tenni, mint ha kell, olyan áldozatot hozni, amire előtte nem is gondolt volna, de soha nem bánja meg. Aki látta a keresztet, ahol Jézus szenvedett helyettünk, értünk, miattunk – s mi már láttuk – csak az tudja mondani: Hogyan tudlak dicsőíteni? Mi a Te akaratod?

Nincs más lehetőség ma sem. Aki Krisztus közelébe kerül, az vagy odaáldoz valamit – esetleg egész lényét – vagy Jézust áldozza fel, árulja el. Krisztus közelében szétválik az élet: vagy befogadjuk, vagy elutasítjuk Őt. Vagy magadat áldozó leszel, vagy Krisztust feláldozó. Nincs más út. Te már láttad a keresztet. Ha megrendülve átérzed, hogy kicsoda a Megváltó, áldoznod kell, áldozni fogsz. Vagy az életedet, vagy az életedből nagyon sokat. Az Ő közelében nem lehet semlegesnek maradni. Megindulva mire mutatsz rá? Tessék, a Tiéd, Uram Jézus!