„…hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.” (22)

Olyan ismerősek ezek a szavak… Igen. Jézus nyilvános szolgálatának az elején hasonló szavakkal jelentette be, hogy Ő azért küldetett, hogy „szabadulást hirdessen a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássa a megkínzottakat”, mindezekkel pedig „ma teljesedett be az írás” (Lk 4,18-21). Akkor ott az irgalom cselekedetei jelentették az írás beteljesedését, most pedig az igazságos ítélet kihirdetése jelenti azt.

Ugyanaz a Jézus hivatkozik ugyanarra az írásra, és mégis egyszer irgalom, aztán igazságos ítélet a kimondott szó. Jézus Jeruzsálem feletti jogos ítélethirdetése felvillantja Isten szeretetének feszültségét és egyben a harmóniáját. Ez az, amitől elakad a szavunk, a lélegzetünk és csak szemünket lesütve állhatunk tökéletessége előtt. Azt láthatjuk ezekben a versekben, hogy Isten egyszerre könyörületes és igazságos. Az ítélet elkerülhetetlen, de még most is figyelmezteti az embereket, hogy meneküljenek az eljövendő pusztulás elől. Ilyen Isten a mi Atyánk: egyszerre irgalmas és igazságos. Ez a felfoghatatlan kegyelem! És ez kell, hogy állandóan korrigáljon bennünket. Nem beszélhetünk róla csak ítélőbíróként, de nem is lehetük hamis bizonyságtevők, akik el sem tudják képzelni, hogy Isten egy napon felelősségre vonja az embereket bűneikért. Ő sokkal gazdagabb és több, mint mi megpróbáljuk előadni. Ő a tökéletes szeretet és tökéletes igazság. Ezt tette nyilvánvalóvá Krisztusban, akiben e kettő – Isten szeretete és igazsága – temiattad és teérted találkozott. Ő a sorsod tragikumának megoldása, a bűnbocsánatod záloga. Ő a Krisztusod, Atyád szeretete. Ő az életed!