„Egy ember nagy vacsorát készített.”

Milyen a keresztyén élet? Az e heti igeszakaszokban Jézus többször is vacsoráról, vendégségről beszél. Jézus azt mondja, hogy a keresztyén élet olyan, mint egy nagy ünnepség, egy nagy parti. A legtöbben talán sosem gondolnánk úgy a keresztyén életre, mint egy nagy partira. Protestáns hagyományunk is inkább úgy gondolkodik a Krisztus követésről, mint feladatról, ami fegyelmezettséget kíván. Vagy, mint a kísértővel való küzdelemről, és az Úr útján való járásról. De talán sose jutnak az eszünkbe egy parti, vagy egy nagy lakoma, amikor a keresztyén életről gondolkodunk. A hasonlat túlságosan és könnyed és vidám. A keresztyén élet pedig komoly téma. És mégis! A mai napon itt van előttünk Jézusnak ez a tanítása, amelyben egy vacsoráról és vendégségről beszél.

Talán hasonlóan gondolkodtak a meghívottak is Jézus példázatában és ezért nem akartak elmenni. Elvégre az életben sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint meghívottként egy vacsorára menni. Dolgozni kell, hogy legyen miből megélni. És nyugdíjasként sem szűnnek meg a mindennapi teendők. Segíteni kell a fiatalokat, amiben csak lehet. Így hát, ha a drága időnkből áldozni kell valamire, akkor ne egy lakomára, egy partira áldozzuk, hanem valami fontosabbra. Sokan így gondolkodnak az egyházról és az egyház üzenetéről is. Azért még akadnak szép számmal, akik meghallgatják, amikor az igehirdető Isten láthatatlan országáról beszél, ami már itt van köztünk, de ha nagyon őszinték vagyunk, akkor ki kell mondani, hogy a legtöbben nem érezzük igazán sürgősnek ezt az üzenetet. Hiszen másnap úgy is ugyanúgy fel kell kelni és menni kell csinálni a mindennapi teendőket. És így tesszük félre a meghívást Isten országába. Mint Jézus példázatában a meghívottak, akiknek mind fontosabb dolguk volt.

A házigazda dühös lesz és haragjában kiterjeszti a meghívást a sántákra, a vakokra, a nyomorékokra. Csupa olyan emberre, akikre nem gondolnánk, amikor egy előkelő vacsoráról van szó. És nem ugyanez történt a világban is? Europában, és a nyugati országokban nemet mondtak a meghívásra, ezért Isten kiterjesztette a meghívást és most a leggyorsabban növekedő egyházak Nigériában és Dél-Koreában vannak. Így terjesztette ki a meghívást a házigazda is a legkülönösebb emberekre és ők mindannyian mentek is.

Mit kezdjünk hát ezzel a példázattal? Az Ige ma is egy meghívást tár elénk. Meghalljuk-e ezt a meghívást, vagy csak egy furcsa bibliai történetnek vesszük Jézus tanítását a nagy vacsoráról? Mert Isten ma is hív mindannyiunkat válogatás nélkül. Mindannyian hivatalosak vagyunk az Ő nagy vacsorájára. És nem halogathatjuk a választ örökké. Válaszoljunk neki minél hamarabb!