„ …Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg.” (24-25)

Ez a fejezet az eljövendő Messiás érkezésének örömhírével indul, aki nem kiált és nem lármáz, aki a megrepedt nádszálat nem töri el és a füstölgő mécsest nem oltja ki. De az örömöt felváltja a szomorúság hangja, mert Isten népe vakká és süketté lesz. Nem veszi észre, hogy elfordult Istentől. Aztán jön az általunk is jól ismert, sokszor hallott kérdés, vajon miért kerültünk veszedelembe? A válasz teljesen egyértelmű. Nem akartak az Isten útján járni. Nem tévedésből jártak máshol, hanem tudatosan döntöttek így. Nem akarták azt, amit Isten. Ez a bűn! A bűnnek pedig mindig van következménye. Ha más utat keres az ember, mint amit Isten kínál, ott más szabályok vannak érvényben. Ott magára marad az ember és belesétál az ellenség csapdájába, aki éppen arra vár, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben elveszítsen. Ezért van ma is nehéz helyzetben az ember. Szembe kell néznie Isten haragjával is. Igen, aki a hatalmas Istennel szembe száll, megismerheti haragját is. Háború tombol, lángol körülöttünk a világ, és mégsem értjük Őt! Nem lenne itt az ideje végre megszívlelni, amit Isten mond? Mert ez nem az Ő akarata, ez nem az Ő terve. Isten meg akar szabadítani! Ő nem kiált, nem lármáz, de diadalmaskodik ellenségein.

„ Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke." (Ady)