„ A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!...” (9-10)

A rabszolgapiacon szabadon válogathattak a vevők az erős, egészséges, munkára alkalmas szolgák közül. Voltak akik többet értek és voltak kevésbé értékesek. A rabszolga nem választhatott gazdát, hanem kiválasztották. Az határozta meg további sorsát, hogy kié lett, ki lett az ura. Kiszolgáltatott emberi életek, sorsok ma is szabadulásért kiáltanak. Mert sok minden tarthat fogva, erősen szorítva, hogy szolgájává tegyen. Ez a megmentő mondat azonban, ma is teljes változást hozhat az életünkbe. Még a föld végén, a teljes reménytelenségből is van menekvés, ha az Úr szól. Megáll a levegő,- mondjuk-ha valami rendkívüli történik, ha olyan hangzik el, amire mindenki felfigyel. Amikor Isten kiválasztja magának az ő szolgáját, az egy ilyen sorsfordító pillanat. Minden elcsendesedik, mert mostantól minden más értelmet nyer. Nem lesz többé az ember kiszolgáltatva idegen hatalmaknak, mert az Isten szolgája védelem alá kerül. Ez a kiválasztás azt jelenti, hogy nem lesz megvetett, hanem az Ő népéhez tartozik, az Isten uralma alá kerül. És milyen nagy árat fizetett az Isten ! Drága áron vette meg az övéit, és nem az emberi érdemekre nézve, hanem önmagára volt tekintettel, amikor Istenünkké lett, hogy kiszabadítson a bűnnek és a halálnak a fogságából. Ezért az Ő szolgájaként nincs okunk a csüggedésre, és ezért lehet bátorságunk az életre.