„Menj és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr …Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.” (5)

Egy igazi születésnapi üzenet. Bár nem az én nevem áll itt, hanem Ezékiás királyé, akihez elküldi Isten a prófétát, ma engem is meglepett, megörvendeztetett, reménységet adott bátorító üzenete. Szól az Úr, és azt üzeni, hogy nem feledkezett el rólam. Hall engem és válaszol a kérésemre. A válasza pedig az élet ígérete, amit senki mástól nem kaphatunk, csak az Élet Urától.

Betegségben, szenvedésben, nyomorúságban van Ezékiás király, és ebben a megpróbáló helyzetben kapja ezt a megerősítést. Megalázta magát az Úr előtt, leplezetlenül elé tárta nyomorúságát és Isten különös szeretetének megnyilvánulása, hogy új határt szab az életének. Amikor pedig valóságosan is megtapasztalja a gyógyulását, akkor hálára nyílik a szíve és örömmel dicséri a Szabadító Istent. Már azt gondoltam, - vallja meg a király - hogy mindent itt kell hagyni, de felálltam, újra megerősítettél és most magasztallak Téged. Mindennél nagyobb erő, valódi megtapasztalás van ezekben a mondatokban.

A közelmúlt talán sokak életében teremtett hasonló helyzetet. Válságos, kilátástalan napok, hetek, amikor veszélyben forgott az életünk, vagy éppen most kell szembenézni és számot vetni a véges idővel. Azonban, ha halljuk most ezt az üzenetet, felragyoghat számunkra is a remény. Miért? Mert a királynál is nagyobb ígéret részesei vagyunk. Mert amikor Jézus imádkozott, nem csak a maga számára kért életet az Atyától, hanem értünk is közbenjárt. Jézus meghallgatott imádságának ajándékában mi is részesedhetünk. Ígéretünk van az életre, mert Ő mondja: én élek és ti is élni fogtok!