„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást.” (51)

Íme, akik a világ összes problémáját, minden egyes ember kiontott vérét és a világtörténelem minden háborúját a keresztyénség brutalitására és álszentségére szeretnék fogni – most nevethetnek markukba! Hiszen mintha Jézus szavai kendőzetlenül alátámasztanák az ilyesfajta véleményeket. Tessék, itt van feketén-fehéren, ő maga mondja, hogy békesség helyett meghasonlást hozott magával a mennyből!

Millió és egy kérdés merülhet fel bennünk. Akkor nem ő a Békesség Fejedelme? Vajon az angyalok, akik születése alkalmával békességet hirdettek a földön az embernek, elszámolták magukat? Hazugság lenne a „boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” szép szólása (Mt 5,9)? Vagy a tanítványokhoz intézett szavai – „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek” (Jn 14,27) – szintén valami félreértés eredménye?

A helyzet az, hogy Jézus szavai egy sajátos zsidó aforizma műfaján, az ún. ’másal’-on belül értelmezhetők igazán, amelynek feltett szándéka, hogy egyetlen mondaton belül egy meghökkentő és elgondolkodtató állítás által akar valamiféle igazságot átadni a hallgatóknak. Ebben az esetben az igazság nem más, minthogy Krisztus feltűnése, személye és az általa meghirdetett üzenet bizony meghasonlást fog támasztani még a legszűkebb környezeten, a családon belül is. Ezzel nem tagadni akarja, hogy missziója és majdani halála minden ember számára meghozza az örök békességet – a nemleges állítás csupán a sötét vászon, amin a mondat második felének az igazsága kiviláglik.

Ha pedig így áll a dolog, akkor Jézus nem akar zsákba macskát árulni a tanítványainak. Realista lévén, előre tudatja velük, hogy követése olykor visszakozást, meg nem értést, sőt, akár tettleges erőszakot is maga után fog vonni. Megtörténhet, hogy még azok sem fogják megérteni radikális elköteleződésüket Krisztus iránt, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Márk evangéliuma szerint Jézus családja sem volt mentes a félreértéstől, sőt, zavarodottnak tekintették őt (3,21). Persze, bármely ügy melletti kiállás magával hozhatja ezeket a folyamatokat: manapság is sok társadalmi- vagy klíma-aktivista számol be arról, miként fordított hátat családjuk azért, mert komolyan kitartottak egy számukra fontos cél mellett.

Az evangélium a meghasonlott életek és családok számára éppen a mondatban látszólag tagadó formában beígért békesség. A remény, hogy a földi kapcsolatok meggyengülése vagy széttörése sohasem végleges, hiszen a Békesség Fejedelme képes megmenteni azt, ami számunkra menthetetlennek tűnik.