Kálvin sarok
Kálvin-év van. Vagyis évek. Év-folyam. Református hitünk szerint nem tisztelünk szenteket, mégis szívesen emlékezünk kiemelkedő teológusokra, tanítókra, akiknek gondolatai ma is meghatározzák vallásgyakorlatunkat.
Kálvin-év van. Vagyis évek. Év-folyam. Református hitünk szerint nem tisztelünk szenteket, mégis szívesen emlékezünk kiemelkedő teológusokra, tanítókra, akiknek gondolatai ma is meghatározzák vallásgyakorlatunkat.
Kálvin külseje és jelleme
Kálvin középtermetű, vékony növésű és sovány testalkatú volt. Haja fekete, arcszíne haloványbarna, homloka magasas és oly szabású, mely vasakaratot s ellenállhatatlan elszántságot mutatott; orra szabályos és finom metszésű, szemei feketék s átható tűzzel ragyogók. ... Ruházatában egyáltalában nem fényűző, de mindenkor tiszta; - étkezésében igen egyszerű volt, és sok éveken keresztül naponként csak egyszer evett.
Kálvin János (Jean Cauvin) a Franciaország északi részén lévő Pikardia tartomány Noyon városában született 1509. július 10-én. Kálvin családja jómódban élt, apja káptalani jegyző volt, mely tevékenységhez hozzá tartozott a gazdaság kormányzása. Viszonya azonban megromlott a káptalannal, amikor meghalt (1531) éppen kiközösítés alatt állt. Kálvin népes családban gyermekeskedett, hat édestestvére és két féltestvére volt. Tizennégy éves koráig szülővárosában élt és tanult, ekkor Párizsba küldte apja tanulmányainak folytatására.
Kálvin 1533 őszét követően sokat utazott. Előbb hazalátogatott Noyonba, majd onnan Saintongeba, s ami ezeknél fontosabb, barátja (Luis Du Tillet) hívására Anguleme városába érkezett, ahol néhány hónapot töltött 1534 folyamán.
1534. október 17-én éjszaka Párizsban megjelent egy röpirat, amelynek példányait a város több pontján kifüggesztették. Jutott a király szobájának ajtajára is. A tartalma meglehetősen radikális hangnemben szólalt meg: „Igaz tanítások a pápás mise szörnyű, mérhetetlen és elviselhetetlen tévelygéseiről...
Kálvin, miután elkészült az Institutio kéziratával, Itáliába utazott, Ferrarába. A ferrarai hercegi udvar a francia menekültek gyülekező helyének számított. Itt tartózkodott Clément Marot költő is, aki majd fontos szerepet játszik a genfi zsoltár megszületésében. A navarrai herceg felesége, Renée (Renáta) Navarrai Margit unokatestvére volt, a protestánsok támogatójaként tartották nyilván, s az is volt. A hercegnővel Kálvin haláláig levelezett.
1537 elején a lelkészek benyújtottak a tanács elé egy tervezetet az egyházi élet szabályozásáról. Elgondolásuk szerint az úrvacsorát minden vasárnap ki kellene osztani, de a „nép alkalmatlanságára" való tekintettel mégis csak havonta ajánlják a kiszolgáltatását ennek a szentségnek.
Kálvin Bázelba költözött, úgy tűnt, hogy visszavonulhat a közélettől és csupán a tudománynak élhet. Júliusban azonban Martin Bucer meghívta Strasbourgba, ezt vonakodva ugyan, de szeptemberben elfogadta. A város német település volt, de rendelkezett egy elég jelentős francia kolóniával. Kálvin ennek a közösségnek lett a lelkipásztora. 1538. szeptember 8-án mondta el beköszöntő prédikációját a Szent Miklós templomban.
Genfben időközben megváltozott a politikai helyzet. Bern városával egyre inkább megromlott a viszony, s a polgárságon belül azok befolyása kezdett érvényesülni, akik a reformátorok visszahívását kívánták. Már 1540-ben puhatolóztak Strasbourgban Kálvin szándéka felől, a következő évben pedig vissza is hívták.
Kálvin nem volt népszerű. Általában nem vette figyelembe sem az emberi tekintélyt, sem az érzékenységet. Ráadásul egyre súlyosbodó egészségügyi problémái türelmetlenné és sértődékennyé tették.
Hieronymus Bolsec francia karmelita szerzetes volt, s miután kilépett a rendből megházasodott, elhagyta Franciaországot és orvosként tevékenykedett. 1550-ben telepedett le Genfben. Ügyének rövid áttekintése arra szolgál, hogy beleláthassunk valamennyire a korabeli társadalmi-politikai viszonyokba, s egy megtörtént esemény példáján szemléltessük az egyház és társadalom, vallás és politika eléggé bonyolult összefüggéseit a reformáció korában.
Miguel Servet (1511–1553) Spanyolországban született. Saragossa egyetemén tanult bölcsészetet, ekkor ismerkedett meg a humanizmus eszméivel. Az 1520-as évek második felében Toulouse egyetemén jogot tanult, közben pedig a Biblia tanulmányozásába kezdett, kiválóan ismerte a latin mellett a héber és a görög nyelvet is.