„…az Úr idejében küldött nekik üzenetet követei által…” (15)

„Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr parancsát hirdette. Sőt még Nebukadneccar király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre. Keménynyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az Úrhoz. A papság vezetői és a nép is egyre több hűtlenséget követett el, követve a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben. Pedig őseik Istene, az Úr, idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy már nem volt menekvés." (11-16)

Nebukadneccar Cidkijját tette meg Júda és Jeruzsálem királyává, és megeskette, hogy hűséges szolgálója lesz. Már ismerős az előző királyokról alkotott vélemény, Cidkijjáról is ezt olvassuk: Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr! Azt lehetett volna elvárni, hogy Júda az eddigi babiloni támadások és fogságra vitel tapasztalatai szerint, legalább átmenetileg fegyelmezettebb és engedelmesebb lesz. Sajnos nem ez történt. De Isten nem is csak átmeneti változásokat várt népétől, hanem hogy megtérjenek bűneikből és visszatérjenek szövetséges Istenükhöz bálványimádásaikból.

Cidkijjá uralma alatt a szervezkedések és zendülések egymást érték. De az emberi számítások soha nem írhatják felül Isten szavát. Sokszor helyezzük mi is előbbre a saját ötleteinket és a világi biztonságot, mint Isten útmutatásait.

Nem hallgatott Jeremiásra sem. Fontosabb volt számára az, hogy mit mondanak a körülötte lévő főemberek, mint az, hogy mit mond Isten.

Azt láthatjuk, hogy Jósiás után az események filmszerű gyorsasággal peregtek le. De mindez Isten akaratából történt. A 2 Kir leírja: Bizony, az Úr parancsára történt Júdával az, hogy elvetette maga elől Manassé vétkei miatt, mindazért, amit az elkövetett, és az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, hiszen ártatlan vérrel töltötte meg Jeruzsálemet. Ezért nem akart az Úr megbocsátani. Isten szeretete nem jelenti azt, hogy a bűnt következmények nélkül hagyja.

Ezeknek a királyoknak az időszaka, viselkedése, nem csak egy régi történet, hanem az Istenhez való hűségükről, leginkább hűtlenségükről szól.

A jó örökség nem ment meg automatikusan. Jósiás király hatalmas lelki ébredést indított el. Utódai mégis a gonoszságot választották.

A hamis biztonságérzet veszélyekkel jár. A bajban ezek a királyok nem Istenhez fordultak, hanem politikai szövetségeket kerestek, miközben a pogány isteneket is imádták. Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, olyan sokszor világi megoldásokban, pénzben, kapcsolatokban, emberi hatalomban keressük a megoldásokat Isten helyett, de amit Isten nélkül építünk az hamar összeomlik (lásd Bábel tornyát).

Imádság

Bűneimnek tőréből, az ördögnek kezéből, ments ki megérdemlett nagy veszedelmemből: tekints reám az égből! Szent Fiad haláláért, keserves nagy kínjáért, áldott szent vérének el-kifolyásáért: kegyelmezz meg mindezért! Ámen. (163, 4-5. ének)