„Nem veled van dolgom, Júda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Isten parancsolta, hogy siessek. Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem a csatára készülve álruhába öltözött. Nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek pedig az Isten szájából származtak; fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán." (21-22)

A megiddói csata Kr. e. 609-ben volt. Ebben a csatában Jósiás, Júda királya életét vesztette Nékó fáraó seregeivel szemben. Egyiptom királya felvonult, hogy harcoljon Karkemisnél, az Eufrátesz mellett az asszír királlyal, de Jósiás félt attól, hogy a fáraó Júdát is meg fogja támadni ezért csatába szállt vele. Van, aki inkább arra gondol, hogy azért támadta meg Jósiás csapataival a fáraót, mert szövetséget kötött az egyre gyengülő Asszíriával az egyiptomiak ellen.

Mindez azok után történt, hogy Jósiás helyreállíttatta a templomot. Ez többet jelentett, mint hogy a király renovált egy épületet. A korábbi szakasz leírja, hogy a helyére került minden. Felolvasták a törvénykönyvet, megünnepelték hosszú év kihagyása után a páskát. A király prófétai ígéretet kapott, hogy békességben kerül sírjába és nem látja meg az igért veszedelmet. Minden az Isten szerinti helyére került. Amikor helyreállt a rend az istentisztelet körül, a király gondolataiban akkor borult fel minden!

Amikor azt gondolja az ember, hogy minden rendben van körülötte, semmi veszély nem leselkedik rá, nem kell tartania semmitől, akkor csúszik könnyen félre az élete.

Nékó üzent Jósiásnak, hogy nem ellene jött harcolni, mert Isten mást parancsolt neki, de ő nem hallgatott a fáraó szavaira, amelyek Isten szájából származtak.

Nékó nem az igaz Istent imádta, az ő saját istenére gondolhatott, amikor ezt mondta Jósiásnak. A krónikás viszont úgy értelmezi, hogy ezek a szavak a fáraón keresztül Isten szavai. Ne tusakodjon hát Jósiás Istennel szemben, hanem engedelmeskedjen az Úr szavának.

Jósiás hűséges, Istenfélő király volt, aki radikális vallási reformokat hajtott végre. Halála azonban rávilágít arra, hogy Isten tervei és útjai mások, mint a mi útjaink és gondolataink, és a hithűség nem jelent automatikus földi sérthetetlenséget.

Isten idegen, sőt pogány uralkodókon keresztül is szólhat, és az istenfélő embernek is meg kell vizsgálnia, nem a saját büszkesége hajtja-e a jó szándék mögött? Jósiásnak ez volt a hibája, hogy nem hitte el azt, hogy Isten egy pogány fáraót is használhat eszközeként. Figyeljünk mindig Isten szavára, engedelmeskedjünk neki, és vizsgáljuk meg mindig az ige mérlegén, hogy gondolataink, terveink, döntéseink, mennyire vannak összhangban Isten akaratával.

Imádság

Útjaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem; Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem. És vezérelj engemet a te szent, igaz igédben; oltalmazd életemet, mert benned bízom, Úr Isten. Ámen. (Zsolt 25, 2)