Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket Izráel fiai elől kiirtott az Úr. Szólt ugyan az Úr Manasséhoz és népéhez, de azok nem figyeltek rá. Ezért az Úr felhozta ellenük az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba. Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene előtt. Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az Úr az Isten.

Manassé Ezékiás királynak volt a fia. Nagy vallási reformot hajtott végre az apja, mert Isten népe nagyon mélyre süllyedt a pogányságban. Bizonyára fiát is Istenfélelemre tanította, de kiderült, hogy a kegyességet és az istenfélelmet nem lehet örökölni. Pedig ma is milyen sokan hivatkoznak a szüleik, őseik hitére.

Hiába volt minden vallásos nevelés Manassé hitetlen emberré vált. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. Apja halála után, fia máris belemerült a legszörnyűbb pogányságba.

Az asszír birodalom szomszédságában a lázadás vagy behódolás kényszere között viaskodott ő is, mint a többi király. Még lehet, hogy ügyes diplomata is volt, de Isten szemében megbukott.

Ez a leírás Isten szemszögéből ismerteti meg velünk Manassét. Úgy, ahogy Isten látja őt. Ez azért fontos, mert Isten mindnyájunk életét látja, és egészen másként látja, mint ahogy mi látjuk a magunkét vagy másét. És ez a lényeges.

Szólt ugyan az Úr Manasséhoz és népéhez, de milyen szomorúan folytatódik a leírás, hogy „de azok nem figyeltek rá”. Istennek mindig az a legelső mentő kísérlete az ember felé, hogy megszólítja. Nagyon sokféleképpen tud megszólítani Isten. A Bibliában olvashatjuk ezeket. Pált fényességben, Bálám esetében egy szamarat használt fel, betegségben, veszteségben, természeti jelenségekben, álomban. Isten nem törődött bele, hogy Manassé olyan mélyre süllyedt, hanem küzd érte.

Teérted is küzd az Isten. Megszólít egy istentiszteleten, csendes imádságodban, akár a mai igeolvasáskor. Figyelsz e Rá?

Manassé és népe nem figyelt Istenre. Ezért az asszírok Babilonba vitték fogságba. Ez a fogság egyben esély is volt neki a megtérésre. Meg is ragadja ezt a kegyelmet! Nyomorúságában kérlelte Istenét, mélységesen megalázta magát, imádkozott, Isten pedig megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését és hazavitte országába.

Isten számunkra is elkészítette a mennyek országát és országába akar vinni, mely elnyerésének ugyanez az útja: nyomorúságunkból Istenhez kiáltani, mélységes alázat Isten előtt, hit, könyörgés, imádság, kegyelem, a Jézus Krisztusban elnyert Isteni könyörület. Ebből az irgalmasságból tanulta meg Manassé, hogy az Úr az Isten!

Hatalmas tetteiből ismerhetjük meg mi is, hogy Ő az Isten!

Imádság

Mélyen meghajtom térdem előtted Szent Atyám! Őszinte szívvel mondok hálát!

Áldásod, jó kegyelmed gazdagon árad rám, békét és szent örömöt ád. Ámen.

Ének: Édesatyám