Mit terem az eső?

„Az a föld… hasznos növényt terem… áldást nyer Istentől.” (Zsid 6,7)

A Magyarországi Református Egyház sok mindent kapott az elmúlt évtizedekben: megújult épületeket, iskolákat, intézményeket, nyilvános jelenlétet. Tiszáninnenben látjuk is ennek gyümölcsét. Induló tanítványi közösségeket, hűséges szolgálattevőket, megtartott gyülekezeteket. A kérdés mégis velünk marad: hol van még parlagon a föld, hol vár még kísérésre fiatal lelkipásztor, és hol nem jutott még el az evangélium azokhoz, akik idegenül állnak a templom küszöbén? Amit Istentől kaptunk, akkor kerül igazán a helyére, amikor azt kérdezzük: kiket és hogyan szolgálhatunk vele?

A keresztyén életnek vannak alapjai. Ismeretük önmagában még nem jelent növekedést. Azok a keresztyének, akikhez ez a Zsidókhoz írt levél először eljutott, már régóta ismerték a hit alapvető tanításait, mégis megrekedtek az úton. Ezért hangzik ilyen súlyosan a figyelmeztetés. A szakasz annak az embernek a veszélyéről beszél, aki megismerte Krisztust, részesült a gyülekezet ajándékaiban, később pedig tudatosan és kitartóan elfordult tőle. Más helyzetben van az, aki kételyei és bukásai között is visszavágyik Krisztushoz. A visszatérés vágya már az ő irgalmát keresi.

Isten szava választ vár tőlünk. Ahogyan az eső után láthatóvá válik, mi terem a földben, úgy az életünk is megmutatja, mit kezdtünk azzal, amit Istentől hallottunk. Az egyik hasznos növényt terem, a másikon tövis nő. A különbség csak a gyümölcsben látszik meg. A Krónikák első könyvében Dávid sorra győzi le ellenfeleit, a megszerzett aranyat, ezüstöt és rezet pedig az Úrnak szenteli. A győzelem akkor kerül a helyére, amikor önmaga dicsőségétől Isten ügyének szolgálata felé fordul.

Ezt nem lehet egyetlen kimutatással elintézni. A föld állapotát a termés alapján lehet megítélni. A közös gondolkodás ezért is fontos, ugyanis a sikerek és a nehézségek egyaránt helyet kapnak, és őszintén megmutathatjuk egymásnak a gyümölcsöt, a tövist és a parlagon maradt részeket is.

Imádkozzunk azért, hogy gyülekezeteink ne a birtokolt javakban, hanem a bennük megtermő gyümölcsben ismerjék fel Isten áldását.