„...nem mehettek be hitetlenségük miatt.” (19)

Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.” Zsid 3,15-19

Romok a cél előtt.

A szentíró tovább mélyíti a pusztai generáció bukásának bemutatását, és konkrétan Kádes-Barnea tragédiájára utal (4 Móz 13-14). Izráel népe elérkezett az Ígéret Földjének határához. A kiküldött kémek többsége azonban arról számolt be, hogy a föld lakói óriások, a városok falai pedig az égig érnek. A nép ekkor összeomlott, sírni kezdett, és vezetőket akart választani, hogy visszatérjenek Egyiptomba. Isten csodáit elfelejtve a félelem és a lázadás mellett döntöttek. Büntetésül egyetlen felnőtt sem léphetett be Kánaánba, kivéve Kálebet és Józsuét; az egész generációnak a pusztában kellett meghalnia. A levél olvasói pontosan a cél előtt állnak, de a római elnyomás „óriásaitól” megijedve a hitbeli megtorpanást és az Isten útján való járásnak a feladását fontolgatják.

A szentíró felteszi a kérdést: kik voltak azok, akik hallották Isten szavát, mégis fellázadtak? A szentírás szövegében itt egy olyan szó áll, ami azt jelenti „megkeserítették” az Istent, makacs és dacos ellenállást tanúsítottak. Ez nem egy pillanatnyi megingás volt, hanem egy mélyen gyökerező, hálátlan attitűd. A 17. versben egy döbbenetesen nyers kép jelenik meg: „kiknek a tetemei hullottak el a pusztában?” A magyar „tetem” szó mögött a görög igének egy olyan jelentése áll, amely szó szerint csontvázat, leszakadt végtagokat, kicsontozott testrészeket jelent. Ez egy vizuális sokk hatás a szentíró részéről. Azt mutatja be, hogy a hitetlenek nem dicsőségesen fejezték be életüket, hanem a puszta homokjában szétszórt, elfeledett csontokká váltak. Elindultak valahonnan, de sohasem érkeztek meg a célba. A záró vers foglalja össze a katasztrófa okát: „Nem mehettek be a hitetlenség miatt.” Az engedetlenség nem csupán morális gyengeség, hanem a hit hiányának a törvényszerű következménye.

A történelemkönyvek feljegyezték a szerencsétlenül járt Terra Nova expedíció történetét, amelyet Robert Falcon Scott vezetett a Déli-sark felfedezésére 1912-ben. Miután elérték a pólust, kiderült, hogy Ronald Amundsen megelőzte őket. A visszaúton a végletekig kimerült, éhezéstől és fagyástól szenvedő csapat tagjai egy sátorban haltak meg a tomboló hóviharban. Amikor hónapokkal később megtalálták a megfagyott tetemeiket, a naplóból kiderült a legmegrázóbb tény: Scott és utolsó társai mindössze 11 mérföldre (kb. 17 kilométerre) haltak meg az „Egytonnás Raktártól”, amely roskadásig volt pakolva élelemmel és tüzelőanyaggal. Ott álltak a túlélés és a megérkezés kapujában, de nem volt erejük megtenni az utolsó lépéseket. Izráel népe Kádes-Barneánál pontosan így halt meg lelkileg. Ott álltak Isten raktárának, az Ígéret Földjének a kapujában, de a szívüket felemésztette a félelem. A hitetlenség miatt a csontjaik ott maradtak a puszta porában, karnyújtásnyira a céltól.

Ez az igeszakasz a félelem anatómiájára világít rá. Amikor az életünkben megjelennek az „óriások”- egy súlyos diagnózis, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati krízis-, hajlamosak vagyunk elfelejteni mindazt, amit Isten korábban tett értünk. A hitetlenség mindig amnéziával kezdődik: elfelejtjük a múltbeli szabadításokat, és csak a jelenlegi fenyegetést látjuk. Ennek következménye a lelki-hitbeli egyhelyben járás, a pusztai vándorlás, ahol az energiáink elfogynak, de nem jutunk előrébb. Ne engedd, hogy az életed romhalmazzá váljon a cél előtt! A hit nem a problémák hiánya, hanem az Isten nagyságára való emlékezés, feltekintés bátorsága és bizalma a problémák között.

Imádság

Mennyei Atyám, az Úr Jézus Krisztusban! Bocsásd meg, hogy oly sokszor elfelejtem a múltbeli csodáidat és szabadításaidat, jelenlétedet az életemben, amikor szembe találom magam az élet „óriásaival”. Látod a félelmeimet, ismered kísértéseimet, hogy a kihívások elől visszaforduljak a régi rabszolgaságba. Kérlek, ne engedd, hogy a célegyenesben bukjam el a hitetlenség és az engedetlenség makacssága miatt! Adj nekem Káleb és Józsué bátorságából hitbeli látásából, hogy ne a problémák nagyságát, hanem a Te mindenhatóságodat nézzem, és hittel lépjek be ígéreteid valóságába. Jézus nevében! Ámen!