„...hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?”(3)

Odafigyelni a halottakra, megérteni az üzenetet. „hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?”(3) S ez nem költői kérdés, hanem ’húsba’ vágó. Ha nem figyelünk arra, amit hallottunk. Ha ’negligáljuk’ az Isten kijelentett szavát, amit a mi üdvösségünkre hirdettek. Ha különböző ’hullámok’ félrevisznek minket. S ezek lehetnek tévtanítások éppúgy, mint az erkölcstelen életre vezető gondolat,( ha Isten szeret vétkezzünk nyugodtan) kijelentések is. Azok, „akik hallották megerősítették ezt számunkra.”(3), az első keresztyén nemzedék már eltávozott, de továbbadták az örömhírt. Igen, mi is így hallottunk erről, hogy generációról generációra elhangzik. De Isten újból és újból megerősíti ezt ’jelekkel és csodákkal’. Mert Ő hűséges, Ő ma is munkálkodik. Ez is a figyelmeztetés része volt, pozitív értelemben. Hiszen igaz az, hogy ’Isten mindig munkálkodik’, ma is…. Megtapasztaljuk az Ő csodáit és jeleit. Nemcsak karizmatikus közösségekben történtek csodák, hanem közöttünk is csak legyen szemünk észrevenni.