„Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.” (71)

Ebben a szakaszban a zsoltáros többször is nyomorúságról, csúfolódásról és üldöztetésről beszél. Mégsem a keserűség vagy a kétségbeesés uralja a szavait, hanem a reménység. Tudja, hogy van mibe kapaszkodnia: Isten ígéretébe.

Isten igéje nem csupán tanítás, hanem életet adó erő. Amikor mások gúnyolják, amikor igazságtalanság éri, nem fordul el Istentől, hanem még szorosabban ragaszkodik hozzá. A hit próbája sokszor éppen az, hogy a nehézségek között is megmaradunk-e az Úr mellett.

A rész központi verse talán ez: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.” Nem azt mondja, hogy a szenvedés önmagában jó, hanem azt, hogy Isten még a nehéz időszakokat is fel tudja használni a javunkra. Sokszor éppen a próbák idején tanulunk meg jobban bízni benne!

Egysoros ima

Urunk, amikor próbák és nehézségek vesznek körül, segíts, hogy ígéreteidbe kapaszkodjunk, és igédben találjunk vigasztalást és erőt. Ámen.