„Lábam előtt mécses a te igéd” (105)

Ebben a szakaszban a zsoltáros Isten igéjének állandóságát és megbízhatóságát magasztalja. Minden változik körülöttünk: emberek, körülmények, birodalmak és korszakok jönnek-mennek. De Isten szava nem változik. Amire Isten egyszer igent mondott, az ma is igaz, és holnap is az lesz.

Isten igéje azonban nem csupán örök igazság, hanem mindennapi táplálék is. Ahogyan a testnek szüksége van táplálékra, úgy a léleknek is szüksége van Isten szavára. A vele való találkozás örömöt, békességet és erőt ad.

A legismertebb vers ebben a részben talán ez: „Lábam előtt mécses a te igéd…” Isten nem mindig mutatja meg az egész utat egyszerre, de mindig ad elegendő világosságot a következő lépéshez. A hit azt jelenti, hogy rábízzuk magunkat erre a vezetésre, még akkor is, amikor nem látjuk a teljes képet.

A világ tele van bizonytalansággal, de Isten igéje biztos alap marad. Ha engedjük, hogy világosságot adjon lépteinknek, nem kell sötétben járnunk!

Egysoros ima

Urunk, köszönjük örökkévaló igédet; világítsd meg utunkat, és segíts, hogy minden döntésünkben a Te vezetésedet kövessük. Ámen.