„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő;” (22)

A zsoltár legismertebb része ez a vers: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.” Amit az emberek értéktelennek tartottak, azt Isten a legfontosabb helyre emelte. Ez a vers Jézus Krisztusra mutat előre, de egyben vigasztalás mindazoknak, akik mellőzöttnek vagy jelentéktelennek érzik magukat. Isten másként lát minket, mint ahogyan mi, emberek látjuk egymást.

A zsoltáros nehéz élethelyzetből beszél: ellenségek vették körül, támadások érték. Mégis bizonyságot tesz arról, hogy amikor segítségül hívta az Urat, Isten meghallgatta őt. Ez fontos emlékeztetés számunkra is: a hit nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeink, hanem azt, hogy a nehézségek között van kihez fordulnunk.

Sokszor mi emberektől várjuk a biztonságot, a megoldást vagy a megerősítést. Bár Isten kétségtelenül gyakran embereken keresztül segít, végső bizalmunkat mégsem beléjük, hanem Őbelé kell helyeznünk. Az ember ereje véges, Isten hűsége azonban örökké tart.

A körülményeink változnak, az emberek véleménye változik, de Isten szeretete és hűsége változatlan. Ezért a hála nem csupán egy érzés, hanem a hit válasza Isten állandó jóságára.

Egysoros ima

Urunk, taníts bennünket arra, hogy minden helyzetben Benned bízzunk, és hálás szívvel emlékezzünk örökké tartó szeretetedre. Ámen.