„1 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, 2 Júda lett az Úr szent népe, Izráel a birodalma. 3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. 4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. 5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? 6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok? 7 Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, 8 aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!" (Zsolt 114)

Az Úr cselekedeteivel sokszor nem tudunk mit kezdeni. Nagyon nehéz sokszor elfogadni, hogy nem úgy cselekszik, ahogy vártuk. Nem könnyű meglátni, ha másképp tesz, mint ahogy gondoltuk. Ebből fakadhat csalódottság vagy éppen csodálkozás, kiválthat belőlünk bizonytalanságot és ámulatot. Isten beavatkozása az életbe néha látványos és hatalmas, máskor titkos és csendes. Van, amihez egyértelmű következményeket kapcsolunk, és van, amit utólag sem tudunk feltétlenül megérteni. Ezt sokszor egyfajta kettősségként élhetjük meg. Néha az Úr hegyeket mozgat és elriasztja a tengert, máskor pedig a sziklából fakaszt vizet. Kérdés és menekülés vagy öröm és hálaadás kísérheti, amikor meglátjuk az Úr munkálkodását.

A csodás események megtapasztalása, a bizalmunk erősödése, a kapcsolataink megmaradása, a vigasztalás, sebeink gyógyulása vagy egyáltalán a puszta biológiai és lelki életünk valósága is ráébreszthet minket arra, hogy milyen hatalmas az Úr. Isten nem fogja kedvünk szerint szétválasztani a tengert előttünk, ha nem a túlparton van dolgunk. Az Úr nem fogja elriasztani a hegyeket, ha azokat kell megmásznunk a hozzá vezető úton. Mégis ott vannak az olyan események, amikben megmutatkozik, hogy Isten nemcsak gondot visel, hanem életet ad, a leglehetetlenebb helyzetben is. Amikor azt gondolnánk, hogy visszafelé vezet az utunk, akkor Isten előre küld minket, ahogy népének vizet adott a továbbinduláshoz. Mintha a tetteivel mindig választási lehetőség elé állítana minket. Megbotránkozzunk és távolodjunk, vagy csodálkozzunk és bízzunk? Mert az is elbizonytalaníthat, ha nem érted Istent, nem érted, miért pont most, pont így, pont azt tette, ami felkavarta, megbolygatta, átírta az életedet.

Ma mégis arra hív, hogy fogadjuk be azt, amit éppen tesz velünk. Nem racionálisan, számítgatva azt, hogy ennek mi lesz a következménye, csak engedve, hogy legyen meg az Ő akarata. Ez pedig odaadást, engedelmességet és alázatot igényel. Mégis onnan indulhat ki, hogy meglátjuk az Urat, akitől elrettennek a vizek, megrendülnek a hegyek, akinek a szavára kimennek a gonosz lelkek, érintésére a sebek begyógyulnak, és halálára kettéhasad a templom kárpitja. Csak az az Úr tudja a felismerést adni, akinek volt hatalma letenni életét, és visszavenni azt a feltámadással. Vele kapcsolatban is ott lehet a kérdésed, hogy miért így, miért akkor, miért nem másképp, de arra hív, hogy ismerd meg őt a mai napban, a cselekedeteit figyelve. Most lehet, hogy nem hegyeket, de a szívedet akarja megmozgatni az Úr, és nem vizeket riaszt el, hanem megállítja a túlgondolást. Engedheted, hogy Ő adja a bizalmat, hogy ha nem is érted most, mégis fogadd el az Úr tetteit.

Imádság

Uram Jézus! Csendesítsd el az elvárásaimat, és add, hogy elfogadjam azt, hogy te tenni akarsz ma is az életemben. Küldd Szentlelkedet, hogy megerősödjek a benned való bizalomban. Ámen.