„1Dicsérjétek az Urat! Úrnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az Úr nevét! 2 Legyen áldott az Úr neve most és mindörökké! 3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét! 4 Magasan fölötte van az Úr minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek. 5 Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik, 6 és a mélybe néz, az égre is, a földre is? 7 Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. 8 Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. 9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!"

A hasonlóságot kedveljük. Legtöbbször olyan emberek társaságát keressük, akik hasonlóak hozzánk korban, életmódban, normákban és hitben is. Persze nem az élet minden területén, de meghatározó lehet. Ez a működés önmagában nem rossz, sőt egészséges, amennyiben nem esünk a kényszeres hasonlítgatás rabságába. Ha a mindennapjainkat az a feszültség határozza meg, hogy másokhoz méricskéljük magunkat és folyamatos küzdelemben vagyunk nemcsak a hasonlóságért, hanem a hozzánk nem hasonlókkal is, akkor nagy veszélyben vagyunk. Lehet, hogy a másik erősebb, kitartóbb, szelídebb, jobb helyzetben van anyagilag, egészséges, magasabb pozícióban van, vagy hitben érettebb. De nem szabad elfelejtened, hogy Isten azt akarja, hogy Ő legyen az egyetlen mércéje az életednek. A hasonlítgatások között – legyen az akár helyes, akár túlhajszolt – a kérdés ez: Ki hasonlítható az Úrhoz? Ez olyan látószöget biztosít, ami felszabadíthat ma arra, hogy felismerd az Urat, akihez nem fogsz hasonlót találni.

Az Úr nemcsak megszabadította a népét Egyiptomból, hanem a magasból a földre jött. Nemcsak a földre jött, hanem az utolsó vacsora előtt ezt a zsoltárt is elénekelte tanítványaival. Nincs hozzá hasonló, mert senki sem olyan alázatos, hogy vállalta volna a megaláztatást, a káromlást és a kereszten elszenvedett halált. Nincs hozzá hasonló, mert senki sem szállt alá a poklokra, csak Ő. Nincs hozzá hasonló, mert Ő nemcsak feltámadt a halottak közül, hanem neked is az örök életet adja. Arra hív ma az Úr, hogy felismerd, milyen Ő. Gondold végig, hogy eddig mennyi mindent tett érted, és hányszor mutatta meg a hatalmát: a szabadításával, a gondoskodásával, a vigasztalásával és a hívásával.

Hasonlítási alapunk az lehet, hogy a megtestesült Ige hasonlóvá lett hozzánk. Arra hív, hogy hasonlóvá legyél hozzá. Akkor is, amikor nehéz a helyzeted, döntés előtt állsz, kételkedsz a jövődet illetően, bizonytalan vagy Isten felől, elfogyott az erőd. Mindezek megvallása és Isten segítségül hívása adja meg az alázatot, amellyel egyre hasonlóbbak lehetünk Krisztushoz. A Szentlélek ebben vezet, formál és támogat ma is. A hasonlítások között tehát fontos szempont lehet, hogy te olyan legyél, mint Krisztus, de ne a saját erődből, hanem a Szentlélek újjáteremtő erejéből.

Imádság

Urunk Jézus! Add, hogy a hasonlítások között ne vesszünk el, hanem te legyél az egyetlen, akihez mérjük magunkat. Mutasd meg kegyelmedet és add, hogy dicsérni tudjunk azért, aki vagy, akihez nincsen hasonló. Ámen.