Fébé ajánlása és személyes üdvözletek

„1Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója: 2fogadjátok be őt az Úrban a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.3Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban!ApCsel 18,2 4Ők értem saját életüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a népek valamennyi gyülekezete is. 5Köszöntsétek a házukban lévő gyülekezetet is! Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki Ázsia tartományának zsengéje Krisztusban! 6Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! 7Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban! 8Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat! 9Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk Krisztusban, és az én szeretett Sztakhiszomat! 10Köszöntsétek Apellészt, Krisztus kipróbált emberét! Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat! 11Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat! Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek! 12Köszöntsétek Trifainát és Trifószát, akik fáradoznak az Úrban! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban! 13Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt és anyját, aki nekem is anyám!Mk 15,21 14Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket! 15Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olimpászt és a velük lévő szenteket mind! 16Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete." (1-16)

Mintha egy nagy ünnepi eseményen lennénk, amikor köszöntések hosszú sorát illik végighallgatni. Ez a felsorolás azonban nem pusztán illemből történik, hanem abból a szeretetből fakad, amelyből az apostol megemlékezik azokról, akik segítették őt a szolgálatban. Eszembe jutott nekem is néhány név, akiket most szívesen felsorolnék, mert mindig ott álltak mellettem, támogattak, segítettek vagy éppen útbaigazítottak, ha arra volt szükségem. Vajon megköszöntem nekik elégszer? Vajon én tudtam mások mellé így odaállni? Igazán hálásak lehetünk, ha vannak, vagy éppen mi lehetünk azok, akikre érdemes így emlékezni, akiket azért köszönthetünk, mert mindig számíthattunk rájuk. Ez a felsorolás azért olyan különleges, mert nem pusztán emberi segítségről szól, hanem a közös szolgálatról. Illés próféta történetéből ismerjük, hogy volt egy pont az életében, mikor arról panaszkodott, hogy egyedül maradt az Isten szolgálatában. Aztán megnyílt a szeme és megláthatta, hogy egész sereg áll mellette. Isten az övéit nem hagyja egyedül, társat állít mellé, küld egy angyalt vagy angyali seregek sokaságát, ha kell. Lássuk meg és köszöntsük azokat mi is, akiket Isten azért rendelt mellénk, hogy egymást erősítve szolgáljunk az Ő dicsőségére.

Álljon itt most az a saját versemben megfogalmazott köszönet, amivel mindenkinek, de legfőképpen a hozzám mindig kegyelmes Istennek adok hálát.

…és elfelejtettem megköszönni

Amikor vége lett, és már nem kellett,

lehetett ülni csendesen,

és teljesen nálad feledkezhettem,

hirtelen tört rám a szégyen,

Uram, köszönni feledtem,

hogy azt tehettem, az lehettem,

aki most, lábad elé esem,

mert kevés lenne minden szó,

mivel hálám kifejezhetem, hogy

mikor megköszönni elfelejtem,

Te akkor is hordozol engem. Ámen.