A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (1-2)
Jól ismert részlet ez, amit ritkán szeretünk hallani, ugyanis tiszta és emiatt kellemetlen képet mutat a keresztény hétköznapjainkról. Mióta szól a keresztény életünk rólunk? Mióta szól a keresztény életünk arról, hogy engem, nekem, számomra, de miért…? Az áldás jöhet, de az áldást adó ne vagy csak akkor, amikor fogadókész vagyok? Ítélkezni mi jól tudunk, hiszen gyakorlottak vagyunk benne, de figyeljük csak meg a mondat lényegét: megváltozni úgy, hogy Isten akarata egyértelmű legyen. Ez lenne a mai feladat. Átadni magam, ahogy arról először is szó volt. Be kellene fejezni ezt a gerillaháborút, függetlenségi háborút Isten és a neki való engedelmesség ellen. Akkor végre átélnénk, mennyire jó engedelmeskedni.