A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„…Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai! Mert „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadója? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” (25-36)
Mikor döbbentem meg és dicsőítettem utoljára az Urat a mennyek országának véneinek, angyalainak és megszámlálhatatlan lelkének ujjongó örömével és lelkes hódolatával? Mikor kapta meg tőlem Isten azt a teljes meghatottságot és megrendült tiszteletet, ami kijár neki? Mikor zengtél utoljára neki dicséretet? Mikor mondtad ki te is szívből, hogy övé minden tisztelet, hódolat, dicsőség és áldás? Mikor mondtad ki nyugodtan és bízó szívvel, tied a hatalom mennyen és földön? Lelkem, ó én lelkem mivel vagy ennyire elfoglalva, hogy ezekre réges-rég vagy éppen alig jut időd? Mivel tartozik neked Isten a sok mellőzöttségért, be nem teljesült vágyadért, csalódásodért, fájdalomért? Tényleg itt tartunk, hogy ezen gondolkodunk? Tényleg elvárjuk tőle a kárpótlást, mert úgy illene…? Ne engedjünk ezeknek a kísértő gondolatoknak. Tagadjuk meg (önmagunkat is) és vegyük újra szemügyre, mit is kaptunk már eddig Tőle!