A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„…Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenek most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön…” (11-32)
Istennél nincs kivételezés, nincsenek kis kedvencek, nincs elnézés, nincs jaj hát ő amúgy olyan cuki és rendes, most az egyszer nem baj… Mindenkire egyaránt vonatkozik a törvény. Mindannyian engedetlenek voltunk és irgalmat nyertünk. Erről a változásról, erről az irgalomról kell élő bizonyítéknak, hírnöknek lennünk. Nem arról, hogy ilyen vagy olyan szokásokat, ideológiát kell betartani és megtartani, ahhoz, hogy jó keresztény lehessen valaki. Olyan könnyen elfelejtjük ezt. Olyan könnyen belesimulunk az istennélküliségbe. Isten irgalmasságát hirdetni annyit is kell, hogy jelentsen, hogy életemmel példázom, én magam mennyire komolyan veszem az ő bűn feletti és elleni ítéletét és mennyire komolyan veszem a felém tanúsított irgalmat. Vajon, hogy látja Isten; mennyire veszem mindezt komolyan?